Vladimir Glebov Naplója

 Amikor a végzet már az ajtón, vagy inkább a ládán kopogtatott, amikor már majdnem győztek ellenségeink, végre felcsillant a remény! És ez nem volt más, mint egy Annihilator, amit barátunk, a zseniális zsoldos, Theodor Mape vezetett. A gép hatalmas gépágyúi megszólaltak, és hatalmas lövedékekkel árasztották el az ellenségeinket. Alig valószínű, hogy élték túl, de azért fő az óvatosság, és lopakodva haladtam előre. A helikopter fent körözött. Én lassan haladtam a csövek és hordók égő, összekuszálódott roncsai között afelé a hely felé, ahol ellenfeleink álltak, és értelemszerűen a lövedékek fő célpontja is itt volt, tehát még jobban szét volt roncsolódva. Jól tettem, hogy óvatoskodtam, mert hirtelen négy géppisztoly kezdett rám tüzelni, és ha nem bújok be egy cső mögé, akkor már halott lennék. Néhány golyó pontosan oda csapódott be, ahol a fejem volt egy másodperccel előtte. Ahogy sejtettem, ellenfeleink közül csak a veszélyesebbek maradtak meg: Dior emberei. Ezek a volt katonák már eddig is okoztak problémát, és most is fognak. Ekkor ugrott be az ötlet! Hátraordítottam:
 - Valaki dobjon ide egy gránátot!
 Már repült is a gránát, amit éppen elkaptam. Kihúztam a biztosítószeget, és eldobtam Dior emberei felé. Azok persze egyből beugrottak a vízbe, és odaúsztak az egyik motorcsónakhoz. A robbanás engem akadályozott meg abban, hogy még a vízben rájuk lőjek, mire a csónakhoz értek, addigra messze voltak egy sörétesnek. Meglepetésemre azonban Ray Bulgarint is a csónakban láttam. Ez okozott ugyan egy kis fejtörést, de aztán arra jutottam, hogy biztosan kihangosítóval beszélt. Én megbújtam a vaskorlát mögött, és intettem Theodornak, hogy jöjjön lejjebb a géppel. Ő meg is tette, és a gép páncélozott hasát mutatta a csónaknak. Én, Boris és Sergei is beszálltunk, miután néhány komolyabb fegyverrel szereltük fel magunkat. A csónak közben eltávolodott. A helikopter azonban nem utánuk, hanem a part felé indult el. Mérgesen fordultam Theodorhoz:
 - Mi ez Theodor? Miért nem üldözzük?
 - Két ok: Enyém a gép, azért. A másik, hogy találtunk végre egy biztos vásárlót. pihentek pár órát, aztán elmegyünk hozzá, ő pedig megveszi a fegyvereket. Aztán Boris nyugodtan mehet vissza a főnökéhez, Te, én, Mr. Klein, a barátja és a te barátod pedig gazdagabb lesz valamivel. Te megbújsz pár napig, amíg a barátaim elsimítják a Dior ügyet. A jamaicai bandától pedig a Bratva is meg tud védeni. Jó lesz így?
 Szomorúan néztem magam elé. Persze ez volt az okos megoldás, de azért én olyan szívesen leszedtem volna Bulgarin undorító arcát. Aztán eszembe jutott, hogy nem is láttam az arcát. Vajon milyen ember lehet? Mindegy, döntöttem magamban. Jó lesz így is. Odafordultam Theodorhoz, aki még mindig engem nézett. Látszott, hogy nem biztos magában, tehát igyekeztem megnyugtatni:
 - Igen, jó lesz az. Menjünk az üzletre.
 Theodor kitett a parton, ahol már várt ránk egy Patriot, Theodor egyik emberével, aki elvitte Sergei -t az ő lakásába, engem és Borist pedig a lakásomba. Theodor lelépett a helikopterével, én pedig elgondolkodtam, hogy honnan szerezheti ezeket? Tényleg nagyon sok pénzt kérhet a szolgáltatásaiért, ha ilyeneket enged meg magának. Vagy ilyeneket kér a szolgáltatásokért? Ez is lényegtelen. Boris és én szinte rögtön elaludtunk. Egy egész hét fáradalma telepedett már ránk. Amikor négy óra múlva felkeltünk Norton hívására, már készen is álltunk lelkileg.
 A találkozó már önmagában is érdekes volt, mivel nem valami félreeső helyen, hanem a Bohan Építkezési Hivatal -ban zajlott. Ez az épület egy három szintes volt, mi a tetőn találkoztunk. A megrendelőnk Meyer Shwartz volt, aki több emberével együtt a már várt ránk. Az egész épületben öltönyös, vagy hosszú kabátot viselő, kipás zsidók álltak, általában AK -val, de néhányuknál sörétes volt megint mások géppisztollyal szerelkeztek fel. De amit meg lehetett róluk állapítani, az a barátságosság volt. A tetőn csak négy férfi kísérte Meyert, aki fekete, háromrészes öltönyt viselt, szigorúan fekete nyakkendővel, és makulátlan cipőkkel. Fején kalap volt, fekete haja rövid lehetett, ellenben hosszú pajesza, bajsza és kecskeszakálla volt. Nyugodtan várakozott, de amikor túl közel értünk, felemelte a kezét, hogy álljunk meg. Meglepően szimpatikus hangon szólalt meg, kissé pörgetve az "r" betűket.
 - Kérlek, hogy ne gyertek közelebb - Én is, Boris is megtorpantunk. Norton, aki minden egyes fegyverből, ami volt készletben hozott egyet-egyet magával, valahol mögöttünk álldogált, tekintélyes tömegű csomagjával egyetemben.
 - Az a szegény férfi mindjárt meghal, pakolja le a fegyvereket - mondta jóindulatúan Meyer. Norton halkan megköszönte, majd leterítette a férfi elé a kínálatot. Nos, volt itt minden, ami bárkinek jól jöhetett. Meyer végignézte a kínálatot, minden egyes darabot gondosan fölmért, és megnézte a rájuk ragasztott cédulákat is.
 - Ezek gondolom a számukat jelzik, ezek a perjel mögött pedig a tárkapacitást, igaz?
 - Igen, Mr. Shwartz - mormoltam halkan.
 - Nos, ahogy elnézem, ezeket nem egy helyről szedtétek össze - finoman megnyomta egy gunyoros kis mosoly kinézetében az összeszedni igét; nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy loptuk őket - De szép válogatást látok. Megveszem őket, amennyiben tudom az árat. Ki mondja meg?
 - Én - jelentkezett Boris. Meyer közelebb intette, mire Boris a fülébe súgott egy számot. Meyer gondolkozott egy kicsit, majd visszasúgott valamit. Boris megrázta a fejét, és aztán megint odasúgott egy számot. Meyer bólintott, és átadott egy aktatáskát, majd néhány köteg pénzt.
 - A fegyverek ott vannak lent a parkolóban, abban a nagy teherautóban - szóltam én - Sok szerencsét velük.
 - Szerencse? Igen, talán kell. köszönöm, Uraim - hajolt meg - Igazán előnyös üzlet volt. Köszönöm az együttműködést. Ha valamelyiküknek kell munka, én mindig igényelek egy jó lövészt, mint például Önöket. Viszlát!
 Elment ő is, én pedig Borisszal visszamentem a lakásra.
 - Vladimir, emlékszel arra, amit az első napon mondtam? - kérdezte Boris.
 - Persze.
 - Akkor ne is felejtsd el. Ez örökre áll. Ha cselekedni kell, cselekedj, de óvatosan. Most feküdjünk le aludni.
Én elnyúltam az ágyamon, Boris a kanapén. rögtön mély álomba süllyedtem.
 Másnap reggel egy levelet találtam az asztalon, és egy csomó kötegnyi pénzt. A levél így szólt:
 "Drága Vladimir!
 Nem is tudod, hogy mit jelent nekem az, hogy együtt tölthettem veled ezt az izgalmas hetet. Egyik napról a másikra éltünk, és soha nem lehettünk biztosak, hogy a következő pillanatban is élni fogunk-e. Ilyen pillanatokban mutatkoznak meg a barátok! Te nem csak a testvérem, de a barátom is volták mindig is.
 Ne feledd, amit az első napon mondtam, ez irányítsa a lépteidet. mindig légy óvatos, nézz körül, mérlegelj. Bár nem lehet kellemes elfogadni az öcséd tanácsait, azzal, hogy leírom ezt, talán nem taszítalak közelebb az esetleges végzetedhez.
 Hagytam annyi pénzt, hogy minden barátodnak fizess kétezer dollárt, és neked is marad háromezer. Építsd ki a kapcsolataidat a barátaiddal, és Meyerrel is, mert értékes, és erős barát! Mindig nézd a saját érdekeidet, de soha ne hagyd, hogy a megbízóid úgy érezzék, hogy nem törődsz velük.
 Költözz el Dukesból, mert veszélyes hely.
 Sajnálom, hogy köszönés nélkül mentem el, de így a legjobb. Olyan ez, mint valami nővel való kapcsolat, ezt a családi kötelék teszi érzelmi szintre. Ne értsd félre, nem vagyok olyan, de a testvérem vagy, és nem könnyű elválni tőled ennyi akció után.
 Vigyázz magadra, és élj jól!
 Öcséd:
 Boris Glebov
U.i.: A barátaid értékes emberek, velük is tarts jó kapcsolatot, és bízz meg Sergei megérzéseiben. Ő tudja, hogy miért, veled még nem beszéltem meg. Viszlát!"
 Tehát végül Boris is elhagyott. Persze tudtam, hogy ez lesz, de ez az egy hét felelevenítette a gyerekkorunkat. Hiányozni fog az egész hét. És sokáig, már ha nem életem végéig emlékezni fogok erre a hét napra, amikor megtaláltam a legjobb barátomat, és el is veszítettem.
 Még aznap elmentem Sergei boltjába. Amint meglátott kiült a mosoly az arcára:
 - Vladislav, de kedves, hogy meglátogatsz! Olyan régen beszéltünk igazán.
 - Sergei - robbant ki belőlem az, amit egész ideúton gondosan tervezgettem - Mit mondtál Borisnak?
 - Csak ő is egyetértett a nézeteimmel kapcsolatban - mondta Sergei kitérően - Különösen az új információk hatására.
 - Milyen nézetek? Milyen információk?
 - Dimitrivel kapcsolatban. ő sem bízik benne, én sem. és Bulgarin Dimitri barátja, tehát veszélyben lehetsz a saját főnöködtől.
 - Boris nincs itt. Te mit tanácsolsz?
- Hogy ne áruld el Dimitrinek, hogy nem bízol benne. Higgye azt, hogy igen. és Vladislav, ha nem jön el a megtorlás évekig is akár, ne hidd, hogy egy olyan bosszúálló ember, mint Dimitri lemond a bosszúról. Ez a véleményem, és ez Borisé is.
 - Nem hiszem el.
 - Ne hidd. Majd ha bajban vagy, segítek. Este egy sör? Nálam? Elhívtam Nortont is.
 - Jó - mondtam elgyötörten. Ennyire különbözzön a legjobb barátaim, és az én véleményem?! Nem baj. Barátok vagyunk azért is.
 - Kösz, Sergei. Egy ital jól fog esni. - mondtam mosolyogva. A barátság többet ér.
 - Akkor hétkor - mondta Sergei szintén mosolyogva.
 Kiléptem a boltból, és felszabadultan lépkedtem hazafelé. Boldog voltam, végre egyszer egy nyomasztó és borzalmas hét után. Újra vidáman nézhetek az életbe. Ez pedig többet ér mindennél. Mindennél!