Mikhail jó ember volt mindig is. Az volt az érzésem, hogy nem feltétlenül bízott bennem akkor, és talán most sem becsül annyira, mint megérdemelném. Ki tudja. Ha egyszer szárnyakkal hárfázgatok fönn, akkor kiderül; itt nem.
 De Mikhail akár megbecsült, akár nem, mindenképp számított rám. és én is őrá. Tehát két nappal Dimitri és Sergei feladatai után Mikhail magához rendelt telefonon. Egy egyszerű dolgot kellett elintéznem neki:
Az az ingatlan, amiről Dimitri beszélt egy Perestroika nevű kabarévá vált Mikhail és Dimitri gondos irányítása alatt. Ez a hely nem csak orosz tehetségeket, de rengeteg különféle italt sorakoztatott fel. Nos ezeket az italokat egyenlőre csak szállították, és a helyet is csak most rendezték be, de azért már lehetett látni, hogy mi lesz. Mikhail megígérte, hogy ha minden rendben megy, megkapom az egyik autónyi italt, és ezerötszáz dollárt! Mondhatott volna ennél többet? Nem.
 Az összes dolgom annyi volt, hogy elvittem a Marbellát a szeszlerakathoz, ott megtöltötték, én pedig elszállítottam, és segítettem az ott szorgoskodó Sergeinek kipakolni.
 Nagyjából a negyedik kör után történhetett, hogy éppen megálltam kicsit pihenni a szeszlerakat előtt, amikor két nagydarab írt láttam meg felénk közeledni. Az egyik rám mordult:
 - Ezt az alkoholt itt elvisszük.
 - Ezt nem!
 A fickók feltehetőleg a Steinway verőemberei lehettek, de én a kocsimból előhalásztam az ütőmet. A két rakodómunkás pedig odaállt két oldalt mellém. A két ír érezte, hogy szorul a hurok, és az egyik előre is lépett, feltehetőleg békíteni akart minket. Nos én viszont feszült idegállapotban voltam, ezért meglendítettem az ütőt. Ez a férfi eldőlt, de a másik bedühödött.
A következő pillanatban már repültem, neki a falnak háttal. Az egyik munkás elterült a földön, a másik az ír hátára kapaszkodott és ott csüngött. Én nagy nehezen feltápászkodtam, és néhány tétova lépést tettem az ír felé. meglendítettem az ütőt, és izomból beledöftem a térdhajlatába. A pasas, hátán a munkással a földre rogyott. A munkás legördült róla, én pedig az ír hátát vagdostam az ütővel. Mindig megpróbált felállni, de az ütéseimtől újra a földre esett. Végül nem kelt fel. A két munkással behúztuk őt a sikátorba, és bepakoltuk őket egy kukába. A nagy pasas alatt majd' megszakadtunk...
 Ezután még három fuvart vittem a kabaréba, a nyolcadikat pedig magamhoz. A tárcám is súlyosabb volt. nagyot nőhettem Mikhail szemében, pedig csak átlagos meló volt. De én is közelebb kerültem álmom megvalósításához.