Dörömböltek az ajtómon. Rögtön felpattantam, és pisztolyommal kezemben az ajtóhoz siettem. Az ajtófélfához simultam, hogy amikor kinyitom az ajtót, rögtön eltakarjon, majd kikiabáltam:
 - Ki az?
 - Sergei vagyok! - rögtön földerültem, hogy barátom áll az ajtó előtt. Kinyitottam az ajtót, mert hangjában nem éreztem a szokásosnál több elfojtott izgalmat. Berontott, kezében egy pisztollyal. Kicsit fel és alá mászkált a szobában, majd még mindig mérgesen felém fordult, és elkezdett beszélni.
 - Ma reggel elkapták az egyik járőrt elkapták a Firefly Island -i bejáratnál. A kaput őrző biztonságiakat is lelőtték, és Mr. Faustin ott akar tudni mindenkit, amikor kirobban.
 - Mi robban ki? - kérdeztem értetlenül, miközben felöltöztem, és zsebre tettem a pisztolyt. Rövid gondolkodás után a sörétesemet is magamhoz vettem.
 - Hát a bandaháború! - vágta rá - Néhány lengyel és dezertáló orosz bandát alapított. magukba olvasztottak egy kis csoportnyi zsoldost, és pár gyanúsabb alakot, és nagy nehezen felfegyverezték őket. Most meg akarják szerezni a Bratva területeit! Készen vagy?
 - Kész! - léptem ki az ajtón tettre készen, ő pedig követett. Bepattantunk a barna Sabrejába, és máris hatalmas sebességgel haladtunk, nyaktörő mozdulatokkal véve a kanyarokat. Bár régen Sergei tanított meg engem vezetni, már nem volt olyan jó, mint én. Persze én se vagyok egy zseni ezzel a teljesítménnyel, és azóta sem váltam én a legjobb sofőrré, de tűrhetően el tudok vezetni szinte bármilyen kocsit, sőt esetenként még motort is. Sergei azonban nem változott, soha nem lett az akkorinál jobb sofőr, még mindig olyan hihetetlen sebességgel (és szerencsével) száguldozott, mint első napjaimban is. Nem volt kedvem elterelni a figyelmét a vezetésről, ezért csöndben ültem, míg meg nem érkeztünk.

 A kapuban egy betört szélvédőjű, véres kocsi állt, körülötte három hullával. A két apró fülke közül az egyik teljesen ép volt, a másik viszont legalább nyolcvan találatot kapott, a fülkék gazdái, két kopaszodó, idős biztonsági, nem messze hevertek a bejáratot őrző objektumoktól, vérbe fagyva. Amint leparkoltunk a másik oldalon, tüzet nyitottak ránk a bowlingpálya felé vezető faútról. És ha ez nem lett volna elég, a járőreink kocsija mögött rejtőzködő két lövész is tüzet nyitott. Már állt a mienk mellett egy Oracle, abból is néhány bandatag lövöldözött, hál' Istennek ezek velünk voltak. Mi gyorsan kiszálltunk a kocsiból, és viszonoztuk a tüzet. A támadók helyzete nem volt előnyös, mert a hátukat is támadták a Mikhail házában tartózkodó emberek. Én továbbra is lőttem, egyenlőre inkább csak a hatás kedvéért, de amikor elfogyott a sörétesem első nyolc tölténye, már meggondoltam, hogy mire és mennyit lövök. Inkább letettem a puskát a földre, és a pisztolyommal kezdtem el célozgatni. Első két lövésem rögtön aratott: a gyalogosbejárót őrző egyik őrt mellkason, a másikat a bal térdénél találtam el. Mind a kettő összeesett, az utóbbit viszont már Sergei lövése kapta el. Ekkor vágódott be mellénk még egy Oracle, és ismét egy csapat baráti bandatag szállt ki belőle. Akkora össztűzerővel lőtték a kocsit, hogy az ott megbújó ellenségeink ki sem tudtak nézni. Ekkor léptem Sergei -jel akcióba: Söréteseinket felmarkolva átfutottunk, és elrejtőztünk a gyalogosbejáróban. Sergei az utca felőli, én az átellenes oldalon álltunk fel, majd egyszerre kihajolva lőttünk. A kapu rögtön felszabadult az őreitől, mert mind a kettőnk talált. Gyorsan továbbhaladtunk, egyenesen a pálya felé. Nem jutottunk el odáig, mert a vidámparkból rögtön ránk lőttek. Nagyon pontatlan lövések voltak, de ijesztésnek elég volt mind. Gyorsan átlendültünk a korláton, és az ott parkoló sárga turistabusz nyújtotta fedezékbe futottunk. Az a keserű helyzet állt fenn, hogy mind a pálya felől, mind a parkból tudtak lőni minket. Szerencsére a villámvasútra felmászók közül mindet le tudtam szedni, így onnan magasról nem lőttek minket. Megkértem Sergeit, hogy fedezzen, majd védőtüze alatt előrohantam a busz ajtajához, és beszálltam. Lebuktam a lövések elől, és úgy indultam előre, egyenesen be a parkba. Az ott álló kis kétajtós kupét rögtön felborította a hatalmas dög, maga alá temetve ottani támadóinkat. A bowlingpálya felől több lövést hallottunk: a kapunál hagyott társaink megtámadták, és felvették a harcérintkezést velük.
 Ezután már csak egy helyen maradtak a bandából: a kis parkolóban a kapun belül. Odasiettünk barátommal. Elég keserű állapotok uralkodtak. Egyetlen kocsi mögött rejtőzködött az emberünk, aki ott tartotta őket, három társa holtan feküdt a parkoló felé vezető úton. Valószínűleg megpróbáltak társuk védőfedezete alatt előretörni, de nem sikerült. Odaszóltam az ipsének, hogy fedezzen engem, majd támadásba lendültem. Körülöttem is golyók repkedtek, de hála a saját, illetve barátaim és társaim tüzének, nem voltak valami pontosak. Bevetődtem az alacsony kőkerítés másik oldalára. Az egyik oldalon én, a másik oldalon pedig a két ellenséges bandatag kuporgott. Hirtelen felállt az egyik, de Sergei egy lövése leszedte. A másik oldalról halk, surranó lépteket hallottam. A fickó megpróbált a nyíláshoz menni, hogy legalább engem lelőjön, csak kezét egy síkban tartva a fal mellett. Amint a lépései közeledtek a kapuhoz, én átlendültem az alacsony falacskán, és lőttem. Holtan esett el, alig fél méterre a nyílástól, ahol a kocsik be szoktak hajtani. Elégedetten húztam ki magam. Végeztünk az ellenséggel.