Másnap reggel arra ébredtem, hogy csörög a mobiltelefon. Amikor felvettem nem Mikhail, hanem Dimitri szólt bele, és kívánt jó reggelt, majd rögtön hozzátette, hogy örülne, ha én és Sergei csatlakoznánk hozzá a kikötőben. persze igent mondtam. Ezután felöltöztem, és fölhívtam Sergeit, hogy őt is figyelmeztessem. Zsebre tettem a kést, és fogtam a baseball-ütőt, majd gyalog elindultam a kikötőbe. Ebben az időszakban még senki nem zavartatta magát, ha valaki egy ütővel mászkált. Tegnap szorgos voltam, és a késsel sarlót-kalapácsot véstem az ütőbe, így aztán ismerhették már a hovatartozásomat.
 A kikötőben már ott állt Sergei, és ott volt a vascső is nála. Dimitri azonban még sehol nem volt. Leültünk a padra, és arról beszélgettünk, hogy hogyan mennek egymás dolgai. Sergei egy kis boltot vezetett, ahol különböző szerszámokat lehet venni, amellett szintén Mikhailnak dolgozott. Én pedig csak annyi munkát találtam, hogy Mikhail feladatait teljesítsem. Sergei ráadásul szomorú volt, mert egy nagyobb bolt kezdte kiszorítani az üzletből, így félt, hogy tönkre fog menni. Elkezdtem volna bátorítani, amik befutott Dimitri. Pontosabban begördült egy régi Admirallal. Meglátta a "fegyverzetünket" és elmosolyodott. Kiszállt a kocsiból, és kezet fogott velünk, majd szólt, hogy szálljunk be. én kerültem a volán mögé, ő ült mellettem, Sergei a hátsó ülésen foglalt helyet.
 Dimitri irányított, hogy merre induljak, miközben ismertette a helyzetet:
 Két kisebb díler akar tető alá hozni egy üzletet egy kezdődő maffiával. Mivel orosz maffia nincsen, de ukrán igen, ezért meg kell hiúsítani az ukrán maffia első üzletét. Ezzel egy csapásra elnyomhatjuk az eladósodott maffiát, és mi hozhatunk be profitot. A két dílernél csak kés van, de a három ukrán, aki üzletel esetleg egy pisztollyal is fel vannak szerelve. Viszont nekünk nincs még lőfegyverünk. Tehát mindenképpen hirtelen kell rátörni a partnerekre. Az ukránoknál a pénz, a dílereknél a drog van, mi pedig mind a kettőt akartuk. Tehát Dimitri és én az ukránok mögé, Sergei a két díler mögé került. A helyszín egy nagy raktár volt, a két díler egy oszlop mögött állt, ami mögé bármikor bebújhattak, a három ukrán pedig néhány hordó és láda elé állt. Én és Dimitri odakúsztunk a ládák mögé. Odaadtam a kést Dimitrinek, akinek nem volt fegyvere. Sergei a másik ajtón lépett be, és odaosont az oszlop mögé, ami előtt a dílerek álltak.
 A két díler kissé összeveszett az ukránokkal, de összességében jól ment nekik az üzlet, már majdnem kicserélték a tárgyakat, amikor Dimitrti támadást vezényelt. Én tarkn csaptam azt a fickót, akinek a kezében pisztoly volt, Dimitri a másiknak elvágta a torkát. Az a díler, aki az oszlop mellett maradt most futni akart, de egy vascső fejbe találta. Az utolsó ukrán felénk rohant, a díler szintén. mindkettő kezében táska... Én és Dimitri sajnos ugyanúgy az ukránra ugrottunk, így a díler meglépett előlünk... De nem Sergei elől. Jött, futott, ugrott, és már a díler tarkóján csattant a fémcső. Én fölkaptam a pisztolyt, egy egyszerű Glock17 volt, és odadobtam Dimitrinek, aki viszont kezembe nyomta a droggal teli táskát, míg Sergei a pénzes zsákot cipelte.
 Kimentünk a kocsihoz, és most Dimitri vezetett. Vissza, egészen Dimitri házához. Ott aztán megoldódtak a problémáink. Dimitri eltette a pénzt, de előtte nekem is, Sergeinek is adott 1000-1000 dollárt, majd megkért, hogy vigyem el a drogot Mikhailnak. Odaadta a pisztolyt is, hogy azt is vigyem.
 Itt végződik ez a kaland. Sikeresen elvittem a drogot Mikhailnak, a fegyvert is odaadtam. Azt viszont, hogy mi történt a pénzzel nem tudtam meg. Legalábbis akkor még nem.