Vladimir Glebov Naplója

 Kifejezetten pontos az az emlék, ami az új lakásomhoz kötődik. Ennek az oka az, hogy ezzel megmentettem az életemet. Persze nem kifejezetten arra a hősi önvédelemre gondolok, és nem is galád emberek törtek rám. A lakást pár órával azután, hogy kiköltöztem, egy véletlen baleset folytán felgyújtotta valami elektronikai hiba.
 Jómagam nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget ennek az ügynek, ellentétben Sergeijel, aki viszont váltig állította, hogy Dimitri keze van a dologban. Tény, hogy Dimitri arca megnyúlt, amikor másnap meglátott, de aztán látszott, hogy megkönnyebbül. Ez el is oszlatta a gyanút, ami kicsit megfészkelt bennem.
 Az új lakás a Perestroikával szemben volt, a második emeleten. Egyszerű kétszobás, konyhával és fürdővel felszerelt hely volt, nagyobb, és kényelmesebb mint az előző, nem is beszélve a biztonságról. A kényelmi szempontok a praktikummal is kiegészültek, amikor hozzávettem, hogy a Comrades Bar tíz perc autóval, és húsz kényelmes sétával. Egy garázs is járt a lakáshoz, amibe kis ügyességgel két jármű is elférhetett. Röviddel azután, hogy ideköltöztem már fölfestettem a Vladimir Glebov Parkolója feliratot a járda mellé, hogy még egy járművet tárolhassak itt. Ez a jármű valójában egy Comrades feliratú kisteherautó volt, amivel az alkoholt szállítottam a bárba.
 Hiába győzködtem Sergeit, hogy ő is költözzön el, ő még nem volt hajlandó.
 De legalább én biztonságban voltam, és hamarosan - bár ekkor még semmit nem tudtam erről - Sergei is odaköltözött a közelembe. De ez még kicsit messze van, pontosan hat nappal azután történt, hogy a régi lakásomban kiütött a tűz.
 Egyenlőre kényelmesen elnyújtóztam, és vártam. Hátha történik még valami. Hátha...