Kiöltöztem, szép és elegáns ruhába, úgy, ahogy Dimitri mondta, hogy öltözzek. A szürke garbó mellé jött a kék sportzakó, a barna nadrág, és barna bőrcipő. Gondosan eligazítottam a frizurámat is, számítva arra, hogy valami fontos társasági esemény lesz, mint amikor előléptettek területi vezetővé, és tiszteletbeli taggá. Bár területi vezető voltam, hivatalosan nem volt területem, csak egy listám azokról a boltokról, ahol tevékenykedhettem. Ez nem volt valami sok, hiszen nem lehettem rangos a ranghoz járó terület nélkül. Ezt a nézetemet egyszer ki is fejtettem Mikhailnak, aki helyeselt, és csak azt válaszolta, hogy változni fognak a dolgok. Hamarosan meg is tudtam, hogy hogyan változnak meg, pontosan azon a szép napon, amiről most írok. bajszomat is elfésültem, és megnyírtam, hogy jól nézzen ki, majd felhívtam Sergeit, hogy ő indulhatunk-e.
 - Hát persze, Vlad! Ki nem hagynám.
 - Tudod, hogy mi lesz?
 - Nem, de jól hangzott. Gondolom te is kiöltöztél. - a célzás meglepett, de elvigyorodtam, bár ő ezt nem láthatta, és visszavágtam.
 - Nálam nem lesz olyan feltűnő, mint nálad, mert te nem öltözködsz jól!
 - Há-há, tus! - nevetett ő is hangosan, ahogy én is - Tíz perc múlva ott leszek nálad, vársz, igaz?
 - Persze! - feleltem mosolyogva, és letettem a telefont. A rádiótelefon csodája volt, hogy vezeték nélkül is működött, ezért én kettőt is beszereztem ugyanarra a telefonszámra, az egyik a kocsimban, a másik pedig a lakásomban várt.
 Sergei tartotta a szavát, és meg is érkezett, pontosan kilenc perc alatt. A megjegyzésemre, hogy sietett, nehogy elkéssen, csak vigyorgott, majd elindultunk. A Perestroika előtt már állt néhány különböző kocsi, de egyik sem a drága limuzinok közül való volt, ezért Sergei újított Sabre járműve nem tűnt ki a tömegből. kiszálltunk, és amint átestünk a kötelező ellenőrzésen, rögtön be is léptünk.
 Az épület belseje hasonlóan volt feldíszítve, mint az előléptetésünkkor, de most valahogy mégis fenségesebbnek tűnt. Az asztalokon szép terítők, mindenfelé lufik és szalagok, kissé talán gyerekes, de vicces és megadta a hely sajátosan felemelő hangulatát. A teremben két nagyobb asztal állt, a színpadon pedig egy valamivel kisebb, emellett csupán nyolc szék volt. A hátsó emelvényen a kör alakú asztalokat úgy rendezték, hogy teljesen a korlát mellett álljanak, és mögéjük állították fel a székeket. Bár a vendégek közül még nem jött meg mindenki, a helyiség máris alkoholtól és az emberek kigőzölgésétől volt terhes. Elégedetten léptünk a pulthoz, és néhány pohárnyi szíverősítő után Mikhail felkutatására indultunk.
A saját szobájában volt, kifogástalan, szürke öltönyben, szürke nyakkendővel, mellette Dimitri, talpig feketében. Mind a kettejükről sütött az ünnepélyesség, és barátságosan üdvözöltek minket, majd szóltak, hogy várjunk az emelvényen az asztal mellett addig, amíg megjönnek. Le is ültünk az asztal mellé, a főhely bal oldalán levő szék mellé, és annak szomszédjára. Szépen lassan megérkeztek a többiek is, Kenny Petrovic mellettem foglalt helyet, Lenny Petrovic, Kenny fia pedig Sergei mellett. Dimitri ült Mikhail jobb oldalára, a többi meghívott pedig valahogy elrendeződött. megjöttek a többi asztalhoz is a vendégek, és az egész termet betöltötte a zsongásuk, egészen addig, amíg Mikhail nem jelzett egy apró csengővel. A teremben mintha elvágták volna a hangzavart, mindenki feszülten figyelt.
 - Mint tudjátok, Mikhail Faustin vagyok, a Bratva feje!  -bezsebelte a tapsot, majd folytatta - Azért vagyunk itt, hogy elintézzük azt, amit el kell. Ez volt a beszédem. - nézett körbe tettetett zavarral, mire nevetéssel vegyes, erős taps csapott fel.
 - Akit szólítok, lépjen elő, és megkapja a jutalmát. - kezdte Dimitri is - Először a területi vezetők jönnek, aztán majd szépen sorban a kiemelt tagok, végül a... - amikor szólítottak, felálltam, és odasétáltam Mikhail elé, meghajoltam, és ő elmondta, hogy mit kapok, és néhányat a nagy tetteim közül.
 - Vladimir Glebov amióta itt van mindig teljesítette a feladatát, és megbízható harcos volt! A mi jobb sorsunk lebeg a szeme előtt! A területi vezetője ezentúl Hove Beach "West Side" részének. Tapsoljuk meg!
Hatalmas taps járt ki nekem is, ahogy pedig kezet fogtam a két főnökömmel csak még nagyobb lett az ordítás. Sergei is hasonló éljenzést kapott, majd jóval szegényesebb köszöntést kapott a meghívott Petrovic família.
Úgy fél óra múlva fenn álldogáltam a Perestroika tetején, és azon gondolkoztam, hogy mit ynertem, vagy veszítettem azzal, hogy beálltam a maffiához. Mikhail, Sergei, Dimitri, én, mindannyian üvegnyi vodkával, valami harapnivalóval álltunk fenn, és néztük a naplementét.
 - Ma Hove Beach, - kezdte Mikhail - holnap a világ! Mienk lesz a világ, ha győzzük kivárni, hogy az ölünkbe hulljon.
Egyetértettem vele, és ennek jeleként égnek emelve üvegemet, kiittam. A világ szinte a zsebemben lapult.

VÉGE AZ ELSŐ ÉVADNAK!