Vladimir Glebov Naplója

 Mint általában, amikor melózni hívtak, Mikhail szólt bele a telefomnba.
 - Vlad, hol vagy?
 - A Comradesben. Éppen dolgozom.
 - Gyere gyorsan a Perestroikába. Tegnap megérkezett egy Platypus nevű hajó. Olyan, mint amilyenen te jöttél. Nyolcvan ukrán szállt ma partra, akiket az a totálkáros banda már felfegyverzett. Tudod mi jön most?
 - Vannak sejtéseim. - Megtámadják a Perestroikát és a házamat! Én a házban vagyok, Sergei és Dimitri a Perestroikában. Velem még legalább húszan vannak, de ott összesen kilencen. Meg ők ketten. Menj oda te is, és segíts. Kapsz fegyvert, de pisztolyt azért vigyél.
 Eltettem a pisztolyt, meg a kést is, végül felkaptam a sörétest, és beszálltam a kocsiba. A kabarét hátulról közelítettem meg, pedig pont útba esett az eleje is. Már a hátsó ajtónál is álltak, emellett a tetőn is, így azért eléggé biztonságos volt. Igazoltattak, de azért felismertek, hiszen két napja ott voltak a beavatáson. Mikor beléptem a főterembe Dimitri odalépett mellém:
 - Jól harcoltál eddig, harcolj most is jól.
 - Nem félnek, hogy a rendőrség is jön?
 - Az ukránok most értették a dolgukat. Aldernyben egy kórházban, és egy raktárban lövöldözés van folyamatban. A város összes rendőre és ügynöke ott van.
 - Szép. tehát nincs segítség.
 - Nincs. Te és Sergei a bárpulttal szembe álltok majd az asztalok mögött. Van fegyvered?
 - Ez a pisztoly, meg a sörétes. Sergeinek?
 - Kapott ő is pisztolyt, illetve ő is kapott egy ugyanilyen sörétest, egyenlőre nincs nagyon más fegyverünk.
 - Nem is gond. Önnél mi van?
 - Pisztoly, Micro-SMG. Meg egy mellény.
  Odaléptem Sergei mellé, aki a puskával célozgatott. Mikor meglátott letette a puskát, és megveregette a vállamat:
 - Tudod Vlad, olyan vagy, mintha a testvérem lennél. Mióta megjöttél jobb az életem, és rengeteg mókában volt részem.
  - A móka a te olvasatodban verekedést jelent?
 - Azt ám. Ez is jó kis buli lesz!
 Elhelyezkedtünk az asztalok mögött, és vártunk. Nem kellett soká. Az ajtó felől először még csak kiabálás hallatszott, utána már lövések is. Az ajtón három ember rohant be, AK -kal lövöldözve hátrafelé.
 - Az autótorlasznak vége, a tetőn levők halottak.
 Vagyis már csak öten voltak rajtam, Sergeien és Dimitrin kívül, akik megvédhették a kabarét. Fölálltam, és odakiáltottam az egyiknek:
 - Ide az AK -t!
 Odadobta, én pedig magamhoz vettem még néhány tárat, majd elindultam lassan kifelé. Sergei utánam, mögöttünk pedig ketten azok közül, akik az előbb még befelé futottak. Én kilőttem az ajtót, és elkezdtem lőni, a mögöttem futó két ember is, és Sergei szintén. Négyen összeestek. Elkezdtünk lövöldözni az utcán, és a parkot is tűz alá vettük. Az ukránok nem voltak ám olyan sokan, mint gondoltunk. legfeljebb tízen lehettek elől, és már meg is haltak.
 - Gyerünk! - kiáltottam, átlendültem a park kerítésén, a többiek pedig követtek, egy kivételével, aki elkezdett őrködni a kabaré előtt. Itt kezdődött a baj. Megláttam azt, amit nem vártam. Ugyanis nyolc ukrán AK -kal egy kicsit sok három embernek. Elkezdtek tüzelni, mi néhány fa mögé bújtunk el. Sergei sörétese kifogyott, eldobta, és a pisztollyal próbálta leszedni azt az embert, aki a kerítés mentén lopódzott közelebb. Úgy éreztem, hogy meghalunk. A fák kezdtek szétforgácsolódni. Hirtelen egy másik fegyver kezdett tüzelni. Egy M4... Kinéztem a fa mögül, és megláttam. Egy fekete LS feliratú melegítőnadrágot, barna edzőcipőt, vörös, Liberty Rock Radio -s emblémát viselő kapucnis pulcsit, és sárga-fekete terepmintás dzsekit, kalapot viselt, kerek lencséjű szemüveggel. A szakálla hosszú volt, és barnás-vörösesszőkés. Egy M4 volt nála, és az ukránokra lőtt. Azok pedig vissza. Ordítva és lövöldözve kitörtem a fa mögül. Percek alatt vége lett mindennek.
 A romokat eltakarították, a tüzeket eloltották, a hullák és a roncsok már a tenger mélyén hevertek. Mikhail, Dimitri, Sergei és én az újonnan jött két fickóval beszéltünk.
 - Szóval mi is a maga neve?
 - Theodor Mape. Zsoldos vagyok. Tudja azért mentettem meg az emberei életét, mert az ukránok már ismernek engem. Huhh, az kemény lövöldözés volt...
 - És a társa?
 - Társaim. Ő itt Russel, a helyettesem. De még Maxwell, és Hudson is a bandámba tartozik. Mindenkinek van pisztolya, géppisztolya, M4 -e, és sörétese.
 - Kell munka?
 - A tarifám kicsit nagy. Szóval nem. Vegyük úgy, hogy ha nagy rablást tervezel, akkor felhívsz. itt a számom. És megkapja a kis eszement is.
 - Én? - kérdeztem.
 - Te. Nem mindenki megy be egy olyan parkba, ami tele van ukránokkal.
 - Jó. Megesik.
 Mikhail végül összedobott kétezret Theodornak, én és Sergei ezret-ezret kaptunk, Dimitri pedig ezerötszázat. Mindenki más, aki részt vett háromszázat. És ami a legszebb: A rendőrség hajtóvadászatot indított az ukránok ellen.
 Én már csak arra vártam, hogy hazamenjek, és ledőljek aludni, de végig kellett innom egy egész bankettet a győzelemre. Sergei és én Theodorral, illetve három emberével beszélgettünk, akik Mikhail háza mellett várakoztak titokban. Apropó, Mikhail háza. Alig támadták meg, de mégis kemény harc volt, de nem azokkal, akikkel várták. A Firefly melletti biztonsági őrök támadtak a házra, mert nem bírták a gengsztereket. De már nem létezett az a biztonsági szolgálat, erről Mikhail gondoskodott. Tehát minden jó volt, sőt! Gyönyörű volt.