Vladislav története, ahogy utóbb elolvastam, itt félbemaradt. Valamiért nem jutott eszébe továbbírni, tehát rám várt a feladat, hogy felelevenítsem a történteket. Onnan írom ezt, ahol az ő történetében szétváltunk, én a házba indultam, ő a kertben haladt tovább.
 A vascsövet tartva óvatosan lépkedtem a márványpadlón. Az előszobában egy alvó őr ült, mellére bukó fejjel. A csővel egy kissé meghosszabbítottam a felelőtlen férfi álmát. Az ütés fémesen puffant, és erre lépteket hallottam a közelben levő konyhából. Ketten voltak. Az első lomha ütése elől kitértem egy könnyű testcsellel, amitől rögtön a másik fickó előtt bukkantam fel. meglepődött, de nem volt ideje még kiáltani sem: Háromszor sújtott le az öklöm az arcába. Ekkor hallottam meg a másik rohanó lépteit, lebuktam, megragadtam az ájult őrt, megpördültem és hozzávágtam a másikhoz. Az is elterült, én pedig egy ütéssel őt is ártalmatlanná tettem. Még tovább kellett mennem, hogy megkeressem Tomot. Az első ajtót kinyitva csak egy öltözőfülkét találtam, néhány kabáttal, és egy, az őrök által hordott fekete öltönyt. A második ajtó mögött megtaláltam Tom irodáját. Egy aktatáska is feküdt az asztalon, és amikor kinyitottam, azt hittem, hogy elájulok ott helyben! Legalább húszezer dollár volt benne, ízlésesen tízdarabos csomagokba kötve. mindegyik bankó százas volt, frissen nyomott. mellettük egy levelet találtam:
 "Drága Baley!

Örömmel hallom, hogy megy az üzlet, és köszönöm, hogy leszállítottad a fegyvereket. Még nem sikerült átvennem, de az emberim látták, amikor ledobtad arra a szeneshajóra. De megegyeztünk: A Humboldt Riverben úszó szénszállítók közül a másodikra dobod, nem a harmadikra. Bizonyára tévedés történt, de ilyenekre figyelj! Ahogy mondtam, leszállítottam a pénzt: Huszonötezer, teljesen tiszta és friss!
Használd egészséggel.
 Barátod:
     Frederic Oswald Carver"
Huszonötezer dollár! Kinyitottam az ablakot, és leeresztettem az aktatáskát. Ezután gyorsan kisiettem a szobából. A harmadik ajtó szigetelt volt, éreztem, hogy valami készülőben van. Kinyitottam. Az arcomba csapott a fény, és a félhomály után megvakított.
 - Üdvözlöm, Mr. Brilev - hangzott a gúnyos hang.
 - Fordulj fel, Baley! - sziszegtem ellenségesen.
 - Ó, ez nem szép - a látásom kitisztult, és láttam, hogy a férfi az ablak előtt áll, és pisztolyt szegez rám. még mindig gúnyosan beszélt, és tekintetében is gúny látszott. A vérem felforrt - Hát eljöttél ide?
 - Megöllek!
 - Nem fogsz. Add fel, Sergei!
 Felemelte a pisztolyt, hogy lőjön, kintről azonban sikoly hallatszott, majd hirtelen áttört az üveg egy pontot, és egy kéz jelent meg. Elkapta Baly nyakát, és húzta. A férfi másik oldalán is áttört az üveg, és megjelent a kar párja, egy véres kést szorongatva.
 - Vladislav, ne! Ő az enyém - üvöltöttem. Az üveg áttört, ahogy a barátom átugrott rajta, maga alá temetve Baleyt.
 - Hogyan akarod megölni? - kérdezte kissé meglepődötten.
 - A tetőn! - válaszoltam - az egyik ablak alatt van egy aktatáska. Ne nyisd ki, csak vidd el a kocsihoz! Aztán várj rám.
 Vladislav szótlanul eltávozott, én pedig nyakánál fogva húztam magam után a férfit. A lépcsőnél egy férfi állt, meglehetősen idegesen. A vascső egyetlen mozdulatával elintéztem, és haladtam tovább a lépcsőn. Ki az erkélyre, ahol megint állt egy őr. Ezt egyszerűen hátba taszítottam, mire kizuhant az erkélyről. A kerítés éles rácsán végezte, felnyársalódva. Magam elé löktem Baleyt, és odanyomtam pisztolyát az arcához.
 - Nos, Tom? Ki hal ma meg? - kérdeztem gúnyosan. Maró gúny volt, talán kissé szánalmas is, de jólesett.
 - Legyél boldog: Fordulj fel, Sergei - nyögte elhaló hangon.
 - Köszönöm szépen! Apropó, ki az a Frederic Oswald Carver?
 - Egy üzleti partnerem - mondta elhaló hangon - de neked ehhez semmi közöd.
 - Tévedsz, felvettem a pénzt, és majd elmegyek a csomagért is!
 - Mi? nem teheted meg - irtózatos haragra gerjedt, és ez adott neki erőt. A pisztolyt elejtettem, ő pedig véletlenül lerúgta az erkélyről. Dulakodtunk, engem a gyűlölet, őt az őrült harag, és a halálfélelem erősítette meg. Öklei géppuskaként püfölték a mellkasomat, de mintha meg sem éreztem volna, felemeltem a levegőbe, és teljes erőből elhajítottam. Ordítva és visítva szelte a levegőt, és rázuhant egy fekete terepjáróra, ami a ház előtt állt. Siettem Vlad után, le a kocsiba, mert a távolból meghallottam a sziréna hangját.

 A szénszállító hajón egy nagy láda állt, rajta a Frederic Oswald Carver felirattal. A ládát csak nehezen tudtuk feltörni, de a tartalma meggyőzött minket arról, hogy megérte kockáztatni. Két darab katonai mesterlövészpuska volt, lézeres célzóval, távcsővel, infravörös szemüvegekkel, és kétszáz-kétszáz tölténnyel.
 - Tehát ez itt huszonötezer dollárt ér? - kérdezte ámulva Vladislav.
 - De nem nekünk - mondtam keményen - a pénz felét a Bratvának adjuk, a másik felén osztozkodunk. A két puskát szintén odaadjuk a Bratvának, jó?
 - Persze - rezzent össze a társam - Jó lenne egy kicsit magasabb rangra kerülni, nem?
 - A legjobb gengszterek vagyunk, megoldjuk!
Bizakodva hagytuk el a hajót a csomaggal, és adtuk át a pénzt, illetve a fegyvereket is Mr. Faustinnak. Ő kitörő örömmel fogadta, és nem nagyon érdekelte, hogy hogyan szereztük meg őket.
Utolsó érdekességként idemásolom azt az újságcikket, ami a fegyverek elrablása utáni napon olvastam az újságban:

"Éjszaka, huszonegy óra tájban kigyulladt egy villa Dukes -ban. A tulajdonos Tom Baley volt, akit az előző napon gyilkoltak meg brutálisan, több testőrével együtt. A nemes adakozóról, és alapítványok támogatójáról kiderült, hogy valójában alvilági figura volt, aki fegyverekkel kereskedett a San Fierro -i gengszterekkel. Az éjszakai tűz előtt a maradék testőröket és feleségét feldarabolták, és felhalmozták egy kocsiban. A házat felgyújtották több olajoskannával, és egy drága szivarral, aminek maradványait megtaláltuk a kertben. A kerítésen ez a felirat állt: Ne szórakozz a nagyobbakkal! Reméljük mindenki számára bizonyossá vált, hogy a gengszterek világába belépni halálos..."
És így tovább, minden lezárult.