Vladimir Glebov bejegyzése:
 Ma, azaz 1997. augusztus második napján megtaláltam egy régi, barna könyvecskét. Ijedten tapasztaltam, hogy néhány jegyzettel, amit Sergei barátom írt bele szinte teljes képet alkot tíz évvel ezelőtti tevékenységemről. ha a napló a rendőrök kezébe kerülne, hát mind én, mind a benne szereplők életük végéig a börtönben rohadnának.
 De jó látni a régi idők emlékét, ha másért nem is, hát azért, mert akkor igazán jó volt bűnözni, ahogy az utóbbi tíz év során összesen ha hat-hét megbízást kaptam a régi emberektől. Hogy miért írom ezt le?
 Egyszerű a válasz: Folytatom a naplóírást, mégpedig nem másért, csak azért, mert ma végre ismét kaptam egy megbízást, nem mástól, mint Meyer Shwartz -tól.
Talán emlékszik rá mindenki, talán nem, azoktól, akik mégis, bocsánatot kérek, hogy felidézem a régi emlékeket: A kétes értékű, nagy mennyiségű fegyver eladásánál találkoztam én, és testvérem, Boris a zsidó származású fegyverkereskedővel, aki végre megvette tőlünk a fegyvereket, annyi kétségbeesett és sikertelen kísérlet után. Akkor figyelmeztetett, hogy ha szüksége lesz egy jó fegyverre, akkor felhív. érdekesnek tűnhet sok ember számára, hogy tíz év után hívott fel, de én nem csodálkozom: A kisebb, kevésbé híres emberek kihullanak az ember memóriájából, és a legjobbak eltűnése után kerülnek újra elő. Bár jómagam nem vagyok sem kicsi, sem könnyen elhanyagolható harcos, azért amellett a sok harcos mellett, akiket Meyer elő tudott állítani, nem csodálkozom, hogy csak most jutott el hozzám. De most nagy bajban volt, és ez sütött a hangjából.
Erről majd a következő bejegyzésemnél, el akarom még mondani, hogy mit csináltam addig, amíg nem hívott fel ez az ember, hogy visszarángasson a harcmezőre.
Főleg Mikhail és Dimitri kisebb megbízásait vállaltam el, ezekből azonban egyre kevesebb lett, ahogy a banda nőtt és erősödött. Ezután mind Sergei, mind jómagam megpróbáltuk a lehető legerősebbé kiéípteni a saját kis birodalmainkat, és segítettünk egymásnak. nem kevés munkával segítettem Dolohov barátomnak, hogy megcsinálja a maga bandáját, ami a város leghíresebb és legnagyobb zsoldosbandájává alakult. Éltem hát az életemet, egy kicsi drogkereskedelmet is bevettem az üzleteim közé, és a Comrades Bart felvirágoztatásának szenteltem időmet.
Megérdemelt nyugalom volt, de unatkoztam. Így mégis belevetettem magam az események sűrűjébe, a hívás által. És érdekes módon, mintha egy buborék pattant volna szét, amint megkaptam a pénzt az akcióért rögtön jöttek a különböző megbízók, hogy segítsek nekik. Újabb érdekes szakasz következik az életemben, és ez talán még jobban előrevetíti nagyhatalmi sorsomat, mint eddig bármi!