Vladislav Glebov bejegyzése:

 Végre partra szálltam az Újvilágban. Már sokat hallottam erről a kontinensről, és az esetleges gyarlóságról, ami itt vár. Amikor leszálltam az Octopus nevű hajóról, már úgy éreztem, hogy meg is hódítottam az országot. Éreztem, hogy nagyon fogok alkotni.
 Bár összesen talán csak ezer dollárom volt, ennek a nagy része is csak kölcsönben Mikhailtól, akinek mindig bőven volt, tudtam, hogy meg tudok gazdagodni.
 Bár igazam volt, akkor még nem voltam tisztában az itteni kapitalista viszonyokkal. Egyszóval 1987 -et írunk, itteni időszámítás szerint december 21 van, ellenben hó szemernyi sem. Igazi felüdülés Szibéria után!
 A kikötő fala magasan meredt fölém, én pedig a zsebemben kotorásztam a Mikhailtól kapott cuccok között:
Egy cédulát kerestem, amire ráírta, hogy hol vette meg nekem azt a lakást garázzsal. Igazán hálás voltam akkor is Mikhailnak. Elvégre nélküle csupán egy táska, egy ruha és száz dollár lennék.
Lassan elindultam a hidegben a lakás felé, ki a kikötőből a hatalmas városon keresztül. ilyeneket, mint az itteni népek, eddig nem láttam. Bár kétségtelen, hogy Hove Beach egy egyfajta orosz és kelet-európai tömörület volt, mégis minden más volt. Talán a rengeteg autó... Már az első sarkon verekedésbe kerültem, ahol megszólított egy ember:
- Te vagy Mikhail embere?
- Igen. És te?
- Én is. Azért küldött, hogy fogadjanak. Én kalauzollak el a városban.
Ekkor egy csoport ukrán ordítozva ránk támadt, és valami olyasmit ordítozott, hogy "Ne legyen maffia!". Ketten aztán szétvertük a tömeget. A fickót Sergeinek hívták, sárgásbarna bőrzakót viselt, prémes gallérral és ujjal, vörös garbót, barna kordbársony nadrágot, kesztyűt és elegáns cipőket. Mióta itt élek mindig ilyet hord, mint kiderült négy ilyen ruhája is van. Ő kísért el a lakásomra.
 Nos a lakás... Nem éppen az volt, amit vártam. SOKKAL JOBB! Egy nagy szoba volt ággyal, szekrénnyel (És benne ruhákkal), fotellel, ilyen televíziós készülékkel, és rádióval. A konyhában asztal, konyhabútorok, hűtő, két szék állt, volt külön fürdőszoba, és egy minibár. Amellett Mikhail személyes ajándékaként egy garázs is, amiben egy kék Marbella állt. Úgy éreztem, hogy még sosem voltam ilyen hálás. Rögtön elhatároztam, hogy örökre hálás leszek Mikhailnak és Dimitrinek, akik már ekkor elkezdtek egy orosz bűnbandát létrehozni.
 Leheveredtem az ágyamra, és megkértem Sergeit, hogy holnap vezessen el Mikhail házához, és tanítson meg vezetni. Így kezdődött a gengszteri karrierem itt!