Vladimir Glebov Naplója

 Mr. Klein természetesen nem viccelődött velünk, amikor azt mondta, hogy azt a szívességet visszakéri. Végre szabadnapot élvezhettünk volna Borisszal, de Mr. Klein hívása mindent megváltoztatott.
 - Halló?
 - Mr. Klein, minek köszönhetem a hívását?
 - Biztos nagyon vártad, hogy hívjalak?
 - Pontosan. nem szeretek tartozni.
 - Akkor szerencséd van. Ma már le is dolgozhatod.
 - Ilyen hamar?
 - Ez egy rövid lejáratú hitel volt.
 - Mi a feladatunk, Mr. Klein? - Ó, gyertek csak Alderny gyártelepére. Van egy híd, amit most építenek. Gyertek az Alderny felőli oldalára.
 - Megyünk.
 Mikor lefékeztem a híd alatt, Mr Klein szokásos öltönyében várt minket, lábához egy M4 volt támasztva. Mellette egy másik férfi álldogált. Sötétkék sportzakót, fekete garbót, fekete szövetnadrágot, és kerek orrú fekete bőrcipőt viselt. Bal szemét fehér, ellipszis alakú tapasz fedte, fekete haját kockára nyírta, és a haja a levegőbe meredt. Kezén kesztyű volt, kezében pedig - ami ennél is fontosabb - egy pisztoly, feltehetőleg automata. Jókora SMG tár állt ki a markolatából. Mindenkinek meglehet a kedvenc fegyvere, de én ezt extrémnek éreztem. Mr. Klein előrelépett.
 - Norton, ők itt Vladimir és Boris Glebov. Fiúk, ő itt a barátom, Norton Vengeance.
 - Nem is gondoltam volna... - mondtam, miközben kezet ráztam Nortonnal.
 - Miért? Sok barátom van, ismerhetek ilyeneket - mondta nevetve Mr. Klein.
 - Én inkább azt nem gondoltam volna, hogy vannak barátai - súgta a fülembe Boris, mire én felnevettem. meglepetésemre Norton is elmosolyodott. Gondolom a fél szem hiányát pótolta jobb hallással, vagy valami ilyesmi.
 - Nem lesz kissé könnyű viselet egy esetleges tűzharchoz - fordultam Nortonhoz és Mr. Kleinhez.
 - Áhh, szerintem egy ágyúval sem lehetne átütni Klein bőrét - mondta mosolyogva Norton - Ami meg engem illet, nos ez - Itt megfogta a zakóját, majd a nadrágját - golyóálló szövetből készült. nem volt olcsó, azt gondolhatjátok. Egy golyó egyszerűen szétlapul ezen. Se ki, se be.
 - Hol lehet szerezni ilyet?
 - Ohh, cirka húszezer dollárért, és magas kapcsolatokkal bárhol!
 - Szóval sehol?
 - Nagyjából. De figyeljünk Kleinre, mert a végén még lelő, ha elterelem róla a gondolataitokat.
 - Rém jópofa ember vagy Norton. Most fogd be, vagy a fél szájadat is elveszíted, és feleennyi marhaságot tudsz majd mondani. Fiúk, én azért vagyok itt, mert felbéreltek. Ti pedig azért, mert tartoztok. Norton meg mert szintén pénzért dolgozik. Ezen e helyen az öt család építkezik.
 Drámai kijelentés volt. Még vártunk néhány másodpercig, hátha folytatja, de semmi. Ekkor megszólalt Boris:
 - Öhm... És?!
 - Ezek fel vannak fegyverezve. A robbanóanyagok és a gépkarabélyok az enyémek a zsákmányból, Norton a söréteseket, és a késeket akarja, nem tudom miért, tiétek a többi lehet. és kaptok mondjuk fejenként ezer-ezer dollárt. Jó lesz?
 - Igen.
 - Ja.
 - Csak ha adsz egy kortyot az importált whiskydből - ezt az utóbbit Norton mondta. Mr. Klein ingerülten dobta oda a laposüveget, Norton elégedetten meghúzta, majd visszadobta.
 - Remek. Indulhatunk? - Mr. Klein hangulata megmaradt fagyosnak és csípősnek, mi sem szóltunk sokat.
 A munkások már felfigyeltek a közeledtünkre, és elővették lőfegyvereiket. Én és Mr. Klein egy láda mögé ugrottunk be, Norton egy csomó vasgerenda mögött keresett menedéket, Boris pedig egy kisteherautó alatt. Mind a két csoport elkezdett lövöldözni, de a munkásoknak volt egy nagy hátrányuk. még kicsit sem voltak képzettek. nagyjából annyit értek, mint az egyszerű polgár, akinek kezébe nyomnak egy AK -t, hogy harcoljon vele. Ellenben mind Norton, mind Mr. Klein nagyon tapasztalt harcos volt. Még Boris és én is megütöttük a mércét, így a munkások hullottak szép számmal.
 Mi lassan haladtunk előre, lövöldözve, majd fedezékbe bújva. Egyre csak közelebb a híd még a földdel össze nem érő részéhez. Mr. Klein hirtelen célzott, lőtt egyet, mire a híd befejezetlen része eltűnt. No nem egyszerre. Eltűnt egy hihetetlen robbanás kellős közepén.
 - Aki látja Kleint, az mondja meg neki, hogy nem jófejség egy explózió közben meghalni a barátaival együtt - hallottam Norton hangját nagyon halkan.
 Ekkor tudatosult bennem, hogy a földön fekszem. Felkeltem. minden csöndes volt, de néhány helyen még égett a fű. Sikerült kinyögnöm egy "Szedjünk össze mindent." -et. Így is történt.
 Mikor már készen állt a három teherautó, mindegyiken a szétválasztott fegyverekkel, összegyűltünk még egyszer beszélgetni. Nem jutottunk sokáig. Éppen Mr. Klein beszélt:
 - Látjátok az nevet...
 Sziréna szakította félbe mondatát.