Vladimir Glebov Naplója

 Amikor másnap felébredtem, már várt egy üzenet a mobilomon. "12:00, Octopus. Boris" Magamhoz vettem a pisztolyomat, és a sörétest is. Beszálltam a kocsiba, és elindultam. Nagyjából 11:30 -kor értem a kikötőbe, ahol már várt rám Boris. Egy Micro-SMG volt a kezében. Mikor megálltam mellette a kocsival, és kikászálódtam csak annyit suttogott, hogy "csönd", majd intett, hogy kövessem.
 Lassan lopakodtunk a ládák mögött. Mikor elég közel értünk a hajó előtti két konténerhez, de még mindig a ládák mögött álltunk végre megfordult, és elkezdett beszélni:
 - Figyelj Vladimir! Itt egy üzletet kell kötnöm, amitől nagyon sok függ a városban. A másik fél egy harmincas orosz gengszter. Szinte biztos, hogy el fog árulni minket, de van egy nagy előnyöm.
 - Mi?
 - A jamaikai kereskedők szintén hajlandóak kereskedni... De az előny, hogy te felmászol oda a darura, és megölöd csöndesen az őrt, akinél az AK van. Nélküle a helyszín nem jelent majd problémát. Fogod az AK -t, és ha kell, akkor megosztod közöttük a tartalmát, oké?
 - Hát...
 - Gondoltam, hogy bízhatok benned. Akkor csináljuk. Indulj. Negyvenig számolok.
 Mire elindultam a létrán, és eljutottam a feléig, addigra már elindult lassan a konténerek között. Én gyorsabban másztam felfelé. Mire ő kiért a konténerek közül, addigra már a darun álló őrt fojtogattam. Odaálltam a daru szélére, és az AK -val célozgattam lefelé. Ekkor szólalt meg a hang. Az ájult lövész mobilja volt:
 - Breston? Itt Bulgarin. Készen állsz?
 - Persze - nyögtem bele, mikor végre megtaláltam a rádiót.
 - Breston, Ray Bulgarint még te sem várakoztathatod meg. Ha az az őrült felemeli a kezét, akkor lődd le, de a lentiek is elintézik.
 - Rendben - viszonylag nyugodtan beszéltem, valójában folyt rólam a verejték.
 Lent kezdhetett elmérgesedni a helyzet, mert Boris erősen gesztikulált bal kezével, míg a jobbat a háta mögött tartotta. Nagyon feltűnő volt. Talán túlságosan is. Hirtelen mintha kinyitotta volna kezét, majd megfordult, és elkezdett rohanni. A csempészek utána, de valami robbant... Ekkor értettem meg. Boris tényleg sokkal előrelátóbb volt. A lentieket azzal tévesztette meg, hogy nem lőfegyvert tartott a kezében, hanem egy gránátot. Azt eldobta, és mielőtt fenyegetőzésig jutott volna, elkezdett futni. A többiek kissé megkésve követték, és alattuk robbant a gránát. Borist még mindig megölhette volna a fenti őr, de azt elintéztette velem. Nagyon okos terv volt. Én elkezdtem lőni az oroszokat, mire rögtön megszólalt a kommunikátorból a dühös hang:
 - Breston, mi a rohadt francot csinálsz te? Három emberünket megölted!
 - Breston sajnos nem elérhető.
 - Nagyon megkese... - itt kapcsoltam ki a kommunikátort. Lent már Boris tartotta a frontot, így én akár le is mehettem.
 Meg is tettem. mire leértem Boris elintézte a többi gengsztert, és a konténereket húzta fel egy teherautóra.
 - Köszi Vladimir! Holnap akkor üzlet ezekkel a fegyverekkel? Már megvan a vevő.
 - Jól van... Várj!
 Boris, aki éppen beszállt volna a volán mögé, most megfordult. Furcsa mosoly játszadozott az arcán.
 - Igen?
 - Te előre tudtad, hogy ez lesz? Hogy megszerzed a fegyvereket?
 - Igen.
 - Akkor miért kellettem én? Te is elintézhetted volna az egészet.
 - Vladimir, hát nem egyértelmű? Tanulj tőlem, mert ügyesebb vagyok. Így leszel jó területi vezető.
 Bár legszívesebben pofán vágtam volna, inkább megfordultam, és dühösen beszálltam a kocsiba, majd hazahajtottam. Persze Borisnak igaza volt, de akkor is... Vajon vannak Ray Bulgarinnak barátai, tűnődtem el.