Vladimir Glebov Naplója

 Sergei tökéletesen megmagyarázta ezt a rést a naplómban, de nálam szokatlan, hogy így szapulja Dimitrit. Szerintem teljesen normális ember, ha nem is egy harcos alkatú. Természetesen az, hogy pont Dimitri egyik feladata közben ért a balszerencse és baleset... hát nem tántorított el a további feladatok elutasításától. Ez hasznos is volt, mivel Dimitri hat nappal gyógyulásom után, mikor emlékezetem és koordinációm visszatért a normális kerékvágásba már felkeresett egy munkával. Sergei véleménye rám is rossz hatással volt, tehát megjegyzem, hogy Dimitri nem a megbízható Sergerit, hanem egy zsoldost, Mr. Kleint bérelte fel.
 Mr. Klein, aki mindig is taszított engem. Először is nem volt állandó főnöke, csak átmeneti. Másrészt nem hasonlított egyik eddigi zsoldoshoz sem, akit megismertem. Ivan Dolohov megbízható barát, és szövetséges volt, jó közelharci képességekkel. Theodor Mape egy veterán bérgyilkos, aki kegyetlenül osztotta a halált azokra, akik ellen felbérelték. De Mr. Klein más volt. Először is már most is elegánsan öltözött. Mape dzsekit és pulcsit viselt melegítőnadrággal, Ivan garbót és kommandós-nadrágot (igaz, később ezt átváltotta öltönyre). Mr. Klein fekete inget, vörös nyakkendőt, és fehér, kissé szürkés beütésű zakót és nadrágot viselt, felemás cipővel. Az egyik cipő fekete volt, és fehér volt a bőr az elején, a másik fordítva. Egyszóval nem volt kifejezetten jól öltözött. Bár kétségtelen, hogy az öltöny jól nézett ki fehér hajával, nagy orrával, és fekete szemeivel. Mr. Klein ideje nagy részét a Steinway -ben töltötte, de mindig tartott egy kis kanadai whiskyt magánál egy laposüvegben. A másik, ami zavaró volt, hogy nem volt közelharcos. megfigyeltem több helyzetben is, de soha nem harcolt közelharcban, csak lőfegyverrel. és ott sem átlagos fegyverekkel. Egy automata funkciós nagyobb táras, és jóval pontosabb Glock17 -et használt, és egy M4 gépkarabélyt. De ez még a jövő zenéje, egyenlőre egy Micro-SMG volt a kezében.
 Kezet fogtam vele, majd beültünk Dimitri kocsijába. Ő kezdett el beszélni:
 - Ismertetem a tervet. Ma a kikötőben egy jó nagy pénzszállító készülődik elindulni. A pénzt egy hajóról pakolják be a kocsiba. Amíg pakolnak, addig esélytelen megtámadni őket. Rengeteg biztonsági lesz ott. Viszont mikor elindulnak, akkor a sofőr és még két ember fogja összesen kísérni. A kikötő ajtajában csapunk le rájuk. Egy kocsi áll meg előttük, egy mögöttük. Mi kiszállunk, és lelőjük az őröket, majd elraboljuk a kocsit, és a garázsomban átpakoljuk egy kisteherautóba. Tetszik?
 - Hát... mehet - bizonytalankodtam.
 - Öngyilkos. Tetszik - szólt Mr. Klein, és új tárat csapott a géppisztolyába.
 Nagyjából negyven perc múlva a pénzszállító kikanyarodott a kikötőből. Illetve csak kikanyarodott volna, ugyanis egy jókora kamion állta el az útját. Az egyik kísérő kiszállt, és jókora sörétesével integetve jelezte, hogy menjünk el az útból. Ekkor egy másik kamion állt meg a pénzszállító mögött. Azt a kamiont rögtön több találat is érte a kikötői biztonság részéről, mi viszont gond nélkül legyilkolásztuk a három őrt. Dimitri ült a volán mögé, jómagam mellé ültem, és a kitört ablakon keresztül készültem lőni, Mr. Klein pedig a Micro-SMG -vel kezében hátra ült be. Elindultunk.
 - Nagyjából mennyi rendőrre számíthatunk? - kérdeztem Dimitrit.
 - Úgy két-három járőrautó, ha az elterelés, és a másik kamion is megteszi a magáét.
 - Hülyeség - szűrődött át Mr. Klein hangja a hátsó térből - A pénz, és a sérelem függvényében kiszámítható, hogy a rendőrök olyan negyvenezer dollárnyi és egy rutinmunkai pofáraesés értékével fognak üldözni minket, hozzávesszük, hogy a félrevezetés és a kamion szintén felszítja a dühüket úgy négy járőrautóval, tehát összesen tizenhat járőrautó, egy rendőrségi helikopter, és két Enforcer, tele N.O.O.S.E. -al, amik a körtérnél fognak állomásozni. Ehhez még vegyük hozzá, hogy minimum elhaladunk tíz-tizennégy járőr és hat járőrautó mellett, amik csatlakozhatnak az üldözéssel. Ennél fogva, hogy ez így megtörtént, a saját érdekünkben és a pénz reményében fordulj be most BALRA!
 Dimitri önkéntelenül befordult balra, itt egy kis büfé állt, illetve egy minifurgon. Mr. Klein kiugrott a kocsiból, és kirángatta a furgon sofőrjét, majd néhányszor fejbe verte a géppisztoly markolatával. Ezután bekászálódott a kormány mögé, és intett, hogy mi pakoljuk át a pénzt. Mi mást tehettünk volna. Átraktuk a pénzt, majd beszálltunk, én hátra, Dimitri előre. Mr. Klein elindult, és betolta a pénzszállítót a tengerbe, ami maximum negyven méterre lehetett a büfétől. Ezután Dimitri navigálásával elindultunk a lerakat helyett Dimitri lakása felé.
 Összesen négyezer dollárt kaptam, Mr. Klein hatezerrel lett gazdagabb. Megnyugodhattam volna, de valahogy mégsem sikerült. Hogy miért? Megcsörrent a telefonom:
 - Halló, Vladimir! Itt Boris. Holnap érkezem a városba, és gondoltam, hogy elszállásolhatnál arra a hétre, amíg itt leszek. Köszönöm.
 Dermedten néztem a telefont. Mi lesz, ha az öcsém megtudja, hogy mivel foglalkozom?!