Vladimir Glebov Naplója

 Nagyjából egy héttel a beavatásunk után elkezdtem fontolgatni, hogy át kellene költöznöm Dukes -ból Hove Beach közelébe. Sergei is és én is elkezdtünk aggódni a Bohan -i közelségünktől. Egyre több volt a különböző bűneset. Vice City -ben például alig tíz hónapja öltek meg egy Ricardo Diaz nevű drogbárót is. Itt Libertyben éppen összeomlott az egyik maffiacsalád, a Forellik, akiknek megölték a vezetőjét és két alvezérét Vice Cityben. Sonny Forelli és a családja helyét vették át az Ancellottik.
 Csöngettek a ház ajtaján. Dimitri volt az. Inkább lesiettem elé, minthogy ő jöjjön fel. Amikor meglátott csak intett, hogy kövessem. Csak ment, ment, majd leült egy padra, és intett, hogy üljek le mellé. Rágyújtott egy cigarettára, és megkínált engem is. Én elvettem egyet, és meg is gyújtottam, majd rögtön el is nyomtam.
 - Ez füves.
 - Igen? Mindegy, az volt az egyetlen.
 - Mi a baj, Mr. Rascalov?
 - Az üzlet. Olyan, mint egy játék. De sosem lehet nyerni. Nincsenek abszolút nyertesek. Vannak, akik jó járnak, akik nem nyernek sokat, és vannak vesztesek.
 - Aha. És a játékosok?
 - Vannak kisebbek, vannak nagyobbak.
 - Szerinted én milyen vagyok?
 - Ne haragudj, hogy ezt mondom, de te legfeljebb csak egy kártya vagy.
 - Értem. Még?
 - Ki tudja?
 - És Ön?
 - Kis játékos vagyok. Legalábbis még az vagyok. Segítesz?
 - Persze. Miben kell?
 - A kikötőben egy dominikai banda pakolja ki egy terepjáróból a drogot. Hajóba rakják, aztán ott szállítják át Aldernybe, nehogy észrevegyék a rendőrök az utakon. Meg kell szereznem magamnak.
 - Segítek a szokásos tarifámért.
 - Rendben. indulunk. De egy fontos dolgot leszögezek: Fegyveresek. Tehát ezt tedd el - azzal a kezembe nyomott egy pisztolyt. - Tudod hogyan kell használni?
 - Nem, de gyorsan tanulok.
 - Én vezetek. Te viszed a hajót, én a terepjárót. Ha már átpakoltak teljesen, akkor én is a hajóval megyek. A hajót a Firefly melletti szirt alá vidd el. Már ott lesz egy kötél, arra kösd rá a dobozokat, és ott felhúzzák. A fizetséged ezerötszáz. És a pisztoly. Jó?
 - Tökéletes.
 - Induljunk. Én vezetek.
 Már a kikötőben jártunk. Egy fickó nézelődött, kezében egy sörétessel, a másik kettő dobozokat pakolt. A terepjáró hátulja nyitva állt, de már egy doboz sem volt benne. Dimitri halkan suttogta, hogy "Most." Egyszerre álltunk fel, és mindketten lőttünk. én kétszer, ő egyszer. én az egyik rakodót vettem célba, de először mellélőttem, a második lövés talált. Dimitri a másik rakodót lőtte le. Persze a sörétessel felszerelt fickó ránk lőtt, mi pedig futni kezdtünk a konténerek között. Néha sörétesek csapódtak be mögöttünk. Dimitri balra fordult, én jobbra az egyik kis "utcában". Persze az univerzum annyira kedveskedett nekem, hogy a fickó is utánam jött. Én a kilőtt pisztolyomat szorongattam (Útközben hátra-hátra lőttem), és a konténernek vetettem a hátamat. Eldördült a lövés...
 Dimitri jókor jött meg, és lelőtte az alakot.
 - Vissza a hajóhoz - kiáltotta.
 Felkaptam a sörétest, és meg is tartottam. A két dobozt még bedobtam a hajóba, Dimitri vezette, én pedig őrködtem. Segítettem felakasztani a kötélre a dobozokat. Mikor mind a nyolcat felhúztuk leeresztettek egy kötéllétrát, Dimitri mászott fel először, majd én. Kezet fogtunk, és Dimitri átnyújtotta a részemet. én meg gyalogolhattam vissza Dukesba. Kissé idegesítő volt, de fel lettem fegyverezve. mellesleg mindkét fegyvert egy hátizsákban rajtettem el. Otthon ki is raktam a falra a sörétest, a nadrágomba pedig beraktam a pisztolyt. Így váltam fegyveressé.