Vladimir Glebov Naplója

 Mikhail hívott engem telefonon, hogy menjek el a Perestroikába segíteni. Figyelmeztetett, hogy siessek, mert fontos dologról van szó. Én persze a legfontosabbat kérdeztem:
 - Fegyver kell?
 - Nem, most nem. De siess Vladimir!
 - Rendben, Mr. Faustin!
 Már az ajtóban voltam, amikor megcsördült a telefonom. Sergei hívott. Felvettem és rögtön így kezdtem:
 - Bocs Sergei, de most sietnem kell!
 - Aha, téged is a Perestroikába hívtak?
 - Igen.
 - Nincsen kocsim, fel tudnál venni engem?
 - Persze. Tíz perc és ott vagyok. Addig szólj Mikhailnak, hogy kések, és hozlak téged is.
 - Meglesz!
 Leálltam Sergei boltja előtt, és ő már ott állt szokásos ruhájában: Sárga bőrzakó prémgallérral, ujjatlan kesztyű, barna kordbársony nadrág, vörös garbó, és elegáns bőrcipő. Én persze jóval kevésbé voltam elegáns egy inggel, de mindegy is. Rajtam volt a bőrdzsekim is, szóval fázni legalább nem fáztam, a kinézet meg annyira azért nem fontos. Egy ing bőven elég mindig. Miután barátom beszállt a kocsimba a Perestroikához hajtottunk. Az ajtó nyitva állt, d e belső ajtó nem. Sötét volt. Nekem volt valami furcsa előérzetem, és Sergeinek is lehetett, mert nyugtalanul nézelődött. Kinyitottam a belső ajtót. Sötét volt itt is. Hirtelen a színpad fölött kigyulladtak a fények, és ott állt Mikhail Faustin. Mellette és kissé mögötte Dimitri állt, oldalt, az asztaloknál pedig már lehetett sejteni embereket, akik csoportokban és fürtökben álltak.
 - Gyertek közelebb - harsogta Mikhail.
 Mi közelebb léptünk, egy kissé talán óvatosan. mikor lelépkedtünk a lépcsőn az emberek elkezdtek tapsolni. Minden lámpa kigyulladt, és a fény árasztotta el a termet.
 - Vladimir Glebov és Sergei Brilev. Miután konzultáltam az üzlettársammal arra jutottam, hogy eleget tettetek már a Bratva megalapulásáért. Megkérdezem tehát: Akartok-e teljes értékű tagokká válni?
 - Igen.
 - Igen.
 - Nos rendben, akkor ezennel ti is tagok vagytok. Dimitri, add oda nekik a listát.
 Dimitri közeleb  is lépett, és odaadott egy listát. Azon nyolc tíz név volt, mindegyik mellett aláírással. Alul már nagy, nyomtatott betűkkel ott állt a mi nevünk is. Magamban reszketve aláírtam. Sergei is.
 - Tagok vagytok - szólt Dimitri halkan, mégis mindenki meghallotta. Pezsgősüvegeket bontottak, és ittak az egészségünkre. Megható volt. Hát így váltam nagyon sok nehézség árán taggá. Még egy lépés volt a területi vezetőség, de az még távol van.