Szokásaimmal ellentétben a Comrdesben éjszakáztam, mivel mostanában néhány bűnöző szokott randalírozni az utcán. Tehát egy jó harcos jól jöhet a bárban is. Reggel beállított Mikhail és Dimitri. Elég vidámnak tűntek.
- Vladimir, most, hogy van egy saját központod, szeretnék kérni egy szívességet - ez lényegében azt jelentette, hogy nincs választásom.
- Már régóta problémánk van a pénzzel - szólt közbe Dimitri.
- Igen. Valamiből fizetni kell az embereket, fegyverek, autók kellenek, meg minden ilyesmi. Érted - kérdezte Mikhail. - Persze.
- A te feladatod az lenne, hogy gyűjts egy kis pénzt - szólalt meg ismét Dimitri.
- Gyűjtsek védelmi pénzt?
- Így is mondhatjuk. A lényeg, hogy a bár és a lakásodhoz közeli boltokat kellene először feltérképezned. még ne szedj semmit, arra nem készültünk fel eléggé. A Perestroika és Firefly projekt mellett mi már szedjük a pénzeket, de a te környékeden még vannak erős bandák. Először csak vizsgálódni szabad. Majd aztán jöhet a pénzszedés. Még egy dolog: Szólj Sergeinek, hogy ő is nézzen körül. Sok szerencsét.
- Mi a helyzet a pénzzel? Hogyan osztjuk el?
- Jutalékot akarsz?
- Gondoltam rá.
- Nekem nincs ötletem... Dimitri?
- A megfelelő az lenne, ha mondjuk 40-60 százalék arányban részesednénk. Így neked is lenne pénzed, és nekünk is. De emellett igényelhetsz segítséget a beszedéshez, de ha igényeled, akkor 50-50 lesz. Jó így?
- Tökéletes. Rendben Mr. Faustin. Körülnézek.
Leléptek mindketten, én pedig beszálltam a kocsimba, hogy körülnézzek. Lassan hajtottam az utcákon, miközben listát vezettem. Összességében: Egy régi raktárépület, ahol autóalkatrészeket árulnak. Egy mosoda, egy hardwarebolt, egy Russian ruhabolt, két hotdogos stand, egy kis étterem, egy másik olasz étterem. Ez elég jó eredmény volt. Felhívtam Sergeit, és megkértem, hogy álljon készen egy kis kocsikázásra. Mikor odaértem, már be volt zárva a bolt, és ő előtte állt. Beszállt a boltba, és körülnéztünk. A közelében volt egy másik mosoda, egy kínai bolt, egy kis étterem, és egy hamburgeres stand. Bár a Steinway sem volt messze, nem mertük megkockáztatni, hogy felírjuk, mivel az írek eléggé kötekedőek voltak. Egy apró szeszlerakatot és egy kis fizetős parkolót néztünk tehát ki. Bár számításaink szerint a bevétele nem lesz akkora, mint az enyém, de azért szép pénzt könyvelhet el. őt is tájékoztattam a feltételekről és osztozásról, ami meg is felelt neki. Letettem a boltja előtt, és én is hazamentem. Felhívtam a csaposomat, hogy nem megyek be, majd felhívtam Mikhailt is, hogy közöljem vele a listákat. Elégedett volt az eredménnyel, én meg magammal. Ugyanis nekem volt egy olyan kapcsolatom, ami Mikhailnak nem. Tudtam, hogy hogyan oldjam meg a beszedést segítséggel, úgy, hogy nem fizetek többet Mikhailnak. Természetesen Ivan embereiben bíztam. Nem is kellett csalódnom!
Vladimir Glebov Naplója: Faustin megbízásai 4.
2012.10.30. 11:15
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://vladimirglebovsdiary.blog.hu/api/trackback/id/tr74878769
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Izzy Creed 2012.11.02. 22:18:35
Valahogy az az érzésem, hogy a történet megírása előtt magad is végig kocsikáztál Liberty ezen pontján. :D