Vladimir Glebov Naplója

 Ahogy ígérte is, Ivan végül felhívott. Egy héttel később. Addig egy kis büfében dolgoztam, illetve Mikhailnak és Sergeinek sofőrködtem. Bár nem voltam gazdag, összegyűjtött pénzem egyre csak nőtt, és én is közelebb kerültem az álmomhoz.
 Ivan egy találkára hívott a kikötőben levő olasz étterembe. Figyelmeztetett, hogy hozzak kocsit, és abban legyen legalább kés és baseball. Mikor odaértem felugrott az asztaltól, leültetett, ő is leült és így kezdte:
 - Figyelj Vlad! Megígértem, hogy adok munkát, adok is. Először, amit fontos tudnod rólam: Egy kemény zsoldoscsapat összeállításán dolgozom. Bázisunk van, vannak már fegyvereink, de nem vagyunk sokan. A fegyverzetünk pedig közelharci. Tehát szükség van még nehézemberekre. Mint te. Kell valaki, aki fedez engem, amíg lecsapok egy fegyverrakományra. Egy helyi kereskedőnek kell a szállítmány, de nem kap belőle semmit. Néhány sörétes, néhány pisztoly, pár mellény és gránát. Semmi igazán komoly. Te rátámadsz az őrökre, akik ketten vannak. Két munkás is van, akik szintén rád fognak támadni. Én addig lecsapom a sofőrt, hogy nehogy leléceljen a teherautóval. Akkor visszajövök, és segítek, te addig éld túl, oké?
 - Oké.
 - Oké, menjünk!
 Kifelé menet még megkérdeztem, hogy mennyit fizet, mire ő azt válaszolta, hogy "Hajlandó vagyok fizetni ezerötszáz dollárt, ha az akció sikerül. Ha nem, hát feltehetőleg nem kell aggódnunk semmiért."
 A kikötőben ment a rakodás. Két munkás az utolsó ládát tolta be a teherautóba, míg a két őr mellettük álldogált. Közelebb lopóztam, majd egy láda mögül kiugorva erősen megcsaptam az egyik őrt, a másikat pedig a késsel tettem ártalmatlanná. A munkások elengedték a dögnehéz ládát, és felém rohantak. Közben kivágódott a teherautó ajtaja, és a sofőr repült ki fejjel előre, majd rögtön feltűnt két bakancs, egy farmer, majd a garbó, végül teljesen kiugrott Ivan, és elindult futva felénk. Az egyik munkás felé fordult, de ő hatot beleöklözött a hasába, és ágyékon térdelte. A másik munkást én emeltem a magasba, és vágtam neki a teherautónak.
 A következő pillanatban majdnem meghaltam. Az az őr, aki megszúrtam most fölkelt, és hasát fogva rám szegezte pisztolyát. A lövés eldördült, kiáltás harsant. Nem talált el. De miért? Tisztán álltam nem messze tőle. Ivan odalépett a férfihoz, és kihúzta alkarjából a kést, ami belehajított. A golyó a földbe fúródott. Ivan beljebb lökte a ládát, felkapta a pisztolyt, és azt is utána hajította. Rám kiáltott:
 - Vlad, én elviszem a lerakatomba a teherautót. Te vidd haza a kocsid, és este nyolckor az olasz étteremben, jó?
 - Oké, Ivan. Hozod a pénzem?
 - Tuti. Na helló!
 Este megkaptam a pénzemet, ezerötszáz dollárt. Győztem, elértem álmomat... Már megvehetem. De erről később. Ivan biztosított, hogy később is felkeres majd melókkal. Bizakodva nézhettem a jövő elé.