Vladimir Glebov Naplója

 Sergei hívott a rádiótelefonomon. viszonylag régen volt az utolsó alkalom, hogy a segítségemet kérte a boltjával kapcsolatban, ezért kifejezetten meglepődtem. - Helló, Vladislav! Tudnál segíteni? - Miben? - A bolttal kapcsolatban. - Mi a baj? - Rosszul…

 - Halló. Ott van Boris Glebov? - Igen, én vagyok. Ki keres. - Boris, nem ismersz meg?! - Vladimir! - Igen. Hogy vagy Boris? - Jól, és te? - Én is. Mi van feléd? - Beszéljünk csak rólad... Hallom égető szükségét érezted annak, hogy arrébb…

 Kifejezetten pontos az az emlék, ami az új lakásomhoz kötődik. Ennek az oka az, hogy ezzel megmentettem az életemet. Persze nem kifejezetten arra a hősi önvédelemre gondolok, és nem is galád emberek törtek rám. A lakást pár órával azután, hogy kiköltöztem, egy véletlen…

 Miután Boris visszatért a főnökéhez én újra fölvettem az üzleti ügyeket. Ismét jelentkeztem munkára mindenkinél, akinél lehetett, azonban valahogy nem jutottam semmire sem. A Bratva egyenlőre nyugvóponthoz ért, Theodor elutazott üzleti ügyekben, Mr. Klein sem tudott munkát…