Vladimir Glebov Naplója

 Boris és én elégedetlenül várakoztunk a kísértetház előtt. Mr. Klein az erkélyén álldogált egy M4 -el, Norton pedig a nagy kétajtós garázsban várakozott a két konténer mögött. Sergei és Ivan pedig a kapunál várt, hogy bekísérhesse a vendégeket. Az tény, hogy erre a megrendelésre senki nem számított. Annyit tudtunk csak meg, hogy a közeli CASINO tulajdonosa akarja megvásárolni a fegyvereket. Nos az tény, hogy ebből a fegyvermennyiségből egy egész hadsereget föl lehetett volna fegyverezni. Boris kezében csak egy pisztoly volt, én azonban egy gépkarabéllyal fegyverkeztem föl. Sergei és Ivan pedig mind a ketten Micro-SMG -t szorongattak. Hogy miért hívtam össze ennyi embert? Nagyon egyszerű. Melvin Dior volt az ok. Melvin Dior lényegében a város egyik leggazdagabb embere volt. Emberek, autók, fegyverek, drogok, kapcsolatok, illegális importok és exportok, minden, amiből pénzt lehetett szerezni. És természetesen rengeteg fontos és erős barátja volt. Hogy miért akarhatott ő üzletet ktöni velünk, azt én nem tudhatom. De azért jelentős mennyiségű fegyverünk volt nekünk is, tehát megérhette neki.
 - Még mindig nincs ott? - kérdeztem meg Ivant telefonon.
 - Nem, nincs.
 - Lehet nem jön el.
 - Ezt inkább szeretnéd, igaz?
 - Igen. Semmi kedvem meghalni. De mindegy, kell a pénz Borisnak, tehát maradunk.
 - Rendben. Mi várunk. A többiek?
 - Jól vannak.
 - Majd szólok, ha jön.
 Ezután Theodort hívtam föl.
 - Balta, készen áll a csapatod?
 - Még szép, Bázis. És a Bizottság?
 - Mindenki készen.
 A Bázis Boris, Mr. Klein, Norton és én voltunk, a Bizottság volt Ivan és Sergei, míg a Balta volt Theodor Mape és csapata. Mindenki jól felszerelve, erősen és készen arra, hogy akár harminc emberrel is megküzdhetünk. Elvégre is Borisnak kell a pénz, de az életünk fontosabb. Ezeket a fegyvereket még el lehet passzolni máskor is. meg aztán... Összerezzentem, amikor megcsörrent a telefonom.
 - Bázis készülj. itt vannak.
 - Kösz Bizottság. kísérjétek ide őket.
 hamarosan megjelent Ivan és Sergei egy Sanchez motoron, mögöttük egy fekete Admiral állt meg. Négy férfi lépett ki belőle. keserűen láttam, hogy mindegyik mellényt visel, és mindegyiknél SMG van. Az egyik ember sportzakót viselt, és csak egy pisztoly volt nála, gondoltam ez lehet Dior.
 - Ön Mr. Dior - fordult az öltönyöshöz Boris.
 - Én vagyok - felelte kellemes hangon a férfi. Közelebb lépett, sé mozgásán rögtön látszott, hogy tapasztalt harcos. Csendesen mozgott, puhán, mint egy kommandós. Emberei ellenben peckesen, és fenyegetően. Ez a katonák mozdulata volt.
 - Mr. Dior, szeretnénk korán megkötni az üzletet - vágott bele Boris.
 - Sajnálom, de az Ön akarata nem számít sokat - mosolyodott el finoman Dior.
 - A Mi akaratunk viszont már igen - nyomta meg erősen a Mi szót Boris.
 - Még az sem. Hadd magyarázzam meg. Sok barátom van, akik kiállnak mellettem ha bajban vagyok. Ők elvárják tőlem, hogy én is kiálljak értük. Mindegyik. Vannak jelentéktelen emberek, és vannak fontosak. Tudják, maguk egy számomra jelentéktelen emberbe kötöttek bele. Igen, Ray Bulgarin az említett személy. Nem emlékeznek rá?
 - Kellene?
 - Alig hiszem. Szereti azzal álltani magát, hogy nagy gengszter. De nem - szája megvetően görbült lefelé - Nem, egyáltalán nem az. Példának okáért vegyük a családokat. Ők gengszterek. Ők a maffia. De ő? Vagy akár maguk?
 - És ha itt tartunk, akkor maga?! - támadtam rá én.
 - Én nem vagyok gengszter. Én üzletember vagyok.
 - Akkor talán kössük meg az üzletet - csapott le gyorsan Boris a kedvező alkalomra.
 - Nem lehet. Maguk átverték Bulgarint. Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, hogy azért jöttem, hogy megöljem magukat. Viszlát - azzal nyugodtan rálőtt kettőnkre, de mi be is ugrottunk egy láda fegyver mögé, és felkészültünk a harcra. Boris a fegyverét vette elő, én Theodornak szóltam. Az utca felől lövöldözés hallatszott, és Theodor nem vette fől.
 - Vérzik a szívem, de fölismertem a zsoldosait. Az embereim feltartják őket, amíg én végzek magukkal - hallatszott Dior hangja.
 - Mr. Klein, öné a szó - ordítottam. Mr. Klein elkezdett lőni. Sergei és Ivan is bevágódott a motorral a küzdelembe, és szintén lőni kezdték Diort és embereit. Jómagam és Boris is lőni kezdtünk. Ők nem ijedtek meg. A kocsijukat, és a szétszórt fegyverekkel teli ládákat fedezéknek használva lőttek vissza. Boris elkezdett turkálni a ládák egyikében, és egy gránátot húzott elő. Kibiztosította, és eldobta. Diorék elvágódtak a földön, de kettőt így is széttépett a robbanás. Dior beugrott a kocsiba, és elkezdett tolatni. Sergei és ivan félreugrottak az útjából, de a Sanchezen áthajtott. Dior utolsó katonája beugrott mellé, és szintén elkezdett lövöldözni. Az Admiral kecsesen megfordult, és elindult. Én és Boris ordítva ugrottunk be a Norton által vezetett kocsiba. Norton eddig nem nagyon harcolt, ellenben elhozta az egyik készenléti kocsit. Mi ketten, és Ivan már be is ültünk a kocsiba, és elindultunk az Admiral után.
 - Mi a terv? - kérdeztem.
 - Elkapjuk a mocskot, megöljük, de előtte kiszedjük belőle, hogy hol van az a Bulgarin - válaszolta Norton. Mindannyian komoran újratöltöttük a fegyvereinket. Az Admiral előnyt szerzett, de a mi kocsink gyorsabb volt. Bár úgy tűnik Dior volt a jobb sofőr, Norton tapasztalata ezt ellensúlyozni látszott. Ez meg is látszott hamarosan. A város egészén át tartott az üldözés, pontosan a CASINO felé.
 - Ha elérik a kaszinót, akkor többé nem nyúlhatunk hozzájuk - mondta nyugodtan Norton.
 - Akkor ne érjék el.
 - Megpróbálom.
 Megpróbálta, és sikerült. Nem kellett sok, de megcsinálta. A kocsi orrával kilökte az Admiral hátulját, ami kipördült, átszakította a szalagkorlátat, lecsúszott a homokra, és befutott a tengerbe. Dior és az embere kiugrottak, mindketten a magasba tartva fegyverüket, hogy ne érje víz őket. Mi kiszálltunk, és lassan haladtunk csatárláncban a part felé. Nagyjából száz méter választhatott el bennünket a kaszinótól, így mi is veszélyben voltunk. Dior jól láthatóan a parttól távolodott el, és a kaszinójának egyik mólójához sietett, míg a katona eltűnt. Nem foglalkoztunk vele, csak akkor, amikor már késő volt. Tőlünk öt méterre bukkant ki a vízből, és néhány nem elég pontos sorozatot lőtt ránk. Majdnem eltalálta Borist, akit csak a gondviselés védett meg. Hiába próbálta azonban a katona megvédeni Diort, a hűsége nem hozott jutalmat. Négy különböző fegyver lőtte darabokra, majd pár másodpercnyi ácsorgás után, mintha nem fogná föl, hogy meghal, hátrazuhant a vízben.
 Ekkor folytattuk csak az üldözést, de elkéstünk. Bármilyen fájdalmas is, Dior már csak alig tíz méterre lehetett a kaszinótól, ott már nem kaphattuk el. Így sültünk fel itt.
 De nem máshol. Míg mi üldöztük Diort, addig Theodor Mape, és szintén képzett emberei megölték Dior hat emberét, akik azért komoly problémát jelentettek neki. Mire visszaértünk a kísértetházba, addigra Sergei és Mr. Klein feltakarítottak.
 - Jut eszembe - szólt Mr. Klein - Tudok valakit, akit érdekelne a fegyverkészlet. Mi lenne, ha holnap összehoználak vele benneteket?
 - Veszíthetünk valamit? - tette föl a kérdést Boris.
 - Az életünkön kívül? nem - vágtam rá. Így ebben maradtunk.