Vladimir Glebov Naplója

 Boris mindig magamra emlékeztetett. Bár kissé magasabb, kevésbé erős testalkatú volt, ezt pótolta gyorsasággal. Nem csak fizikailag volt gyorsabb, de észben is, sőt kimondhatjuk: Boris okosabb volt nálam mindig is. Külső megjelenését tekintve hasonlított rám, mint azt már írtam, öltözködése azonban eltért az enyémtől. Én általában galléros pólót, vagy legfeljebb pamutinget vettem föl, egy kényelmes farmer és edzőcipő mellé. Ő katonai nadrágot, bakancsot, szürke dzsekit és fehéres-kékes fekete ráccsal díszített inget viselt. Mikor megérkezett én már a kikötőben vártam kék Marbellámmal. Olyan volt, mint mikor elváltunk, pedig az már több hat hónapja volt. Két évvel volt fiatalabb nálam, míg a nővérünknél öt évvel.
 - Együtt a család? - kérdezte vicceskedve.
 - Nem - feleltem borúsan. még mindig nem tudtam, hogy hogyan titkolom a foglalkozásomat - Ő Bohanben él, én Dukesban. Persze már tervezgetek egy költözést.
 - Ígéretesen hangzik. Muszáj lesz gyorsan leülnöm, különben lerohad a lábam...
 - Mit szólnál, ha beugranál a báromba? Ihatnánk egy kicsit, és lakhatnál is ott. Az emeleten berendeztem egy kis helyet már régebben.
 - Á, nem kell. Elleszek a lakásodban. Nem is kellene rögtön a bárhoz menni. Szívesen nézném egy kicsit a várost. Ez nem olyan, mint ami otthon szokott előfordulni, tudod.
 - Tényleg? én nem is néztem.
 - Öreg hiba. Amint elmész valahova, az első dolog, hogy mérd föl a terepet.
 - Ezt hol tanultad?
 - Neked persze nem írtam meg, amilyen polgári tudsz néha lenni, de fegyvereket csempészek egy félőrült kommunista németnek. Volt KGB -s ügynök, vagy mifene. Nagyon kemény tud lenni néha. Mindegy. Ő bízott meg, hogy építsek ki itt is egy kapcsolatot a helyi kereskedőkkel.
 - Miért mondod el?
 - Kell segítség. És talán te tudsz segíteni.
 - Persze, hogy tudok. Bár nem tarthatsz valami okosnak, azért én is tevékenykedtem. A helyi orosz banda, a Bratva egyik területi vezetője vagyok.
 Boris megdermedt, majd hitetlenkedve nézett rám. Végül szomorúan kezdte csóválgatni a fejét, és így dörmögött:
 - Vladimir, Vladimir, Vladimir... Hogy verjem a fejedbe. Szervezett... Területi... Bandákba... Sosem... Állhatsz... Be anélkül, hogy egy idő után bajba ne kerülnél.
 - Igen? És hogyan?!
 - Mit tudom én. Gondolom adót is szedsz.
 - Még nem, de az is jön majd nemsokára.
 - Mindenkit erősen fogsz szorongatni. Egyszer jön valaki, akit ha túl erősen szorítasz, megöl. Ha nem ő, akkor fia, lánya, nagyanyja, unokatestvére, barátja. Avagy...
 - Baromság! Senki sem merne megölni, ha olyan emberek állnak mögöttem, mint Mikhail Faustin, és Dimitri Rascalov. - szakítottam durván félbe.
 - Igazán? - Kacagott keserűen. - Szerinted az a Dimitri Rascalov, akiről már hallottam nem vetné oda gondolkodás nélkül a legjobb barátját is, az anyagi javakért? De. Tehát akkor mi van egy kis területi vezetővel?
 - De Mikhail...
 - Mikhail Faustin? Annak az embernek az apja egy gyilkos volt! Ő is az lesz. Megbomlik az agya, és egyszer csak... Neeeem. Dimitri ráveheti őt is, hogy dobjon oda. Esetleg meghal, hiszen ő is ember. Történhet, hogy ő maga öl meg. Csak egy nagy bang. Na, erre gondoltál?
 - Nem, és most ne is beszéljünk erről. Biztos fáradt vagy, menj aludni. én elintézek néhány telefont.
 - Vladimir - nézett rám megint szomorúan - Ne kezdj el szervezkedni. Lehet, hogy nem is lesz igazam. A testvérem vagy, aggódom érted. Kérlek vigyázz magadra.
 - Rendben, Boris. Megígérem. Holnpa elviszlek oda, ahova akarod, jó?
 - Köszi Vladimir. Sokat segítesz.
 Lefeküdt aludni, én pedig üveges szemmel néztem a levegőbe. Lehet, hogy tényleg megtennék? majd eszembe jutott, hogy felhívhatnám a barátaimat. De mit tudnának tanácsolni?
 Sergei biztosan azt mondaná, hogy bújjak el, mert Dimitriben nem bízik. Elkezdhetne szervezkedni. Az pedig sem nekem, sem Borisnak, sem Sergeinek nem lenne jó.
 Ivan sem jöhetett szóba, mert nem is ismerte a szóban forgó embereket, bár meséltem neki néha sörözés közben a megbízóimról.
 Theodor Mape pedig zsoldos, feltehetőleg elmondana mindent, amit tud Mikhailról és Dimitriről, ami inkább nyugtalanítana.
 Mr. Klein... Nos nem, őt nem ismerem, éppen csak véletlen kaptam meg a számát. Majd holnap beszélek még róla Borisszal. Holnap...
 Lefeküdtem a kanapéra, és nyugtalan álomba merültem.