Vladimir Glebov Naplója

 Másnap Boris még mesteribb szintre tette az üzenetírást. A papírlapon, amit az ajtóra ragasztott csak annyi állt, hogy "Vengeance". Persze rögtön tudtam, hogy mit jelent ez. Norton Vengeance egy meglehetősen híres bérgyilkos volt. Az az eset, ami legutóbb felkavarta az egész kontinensen, de még a világ más pontjain is a sajtót, az az volt, hogy ez a bérgyilkos megölt itt Liberty Cityben két katonai vezetőt, és legalább két autónyi rendőrt. Ez a jelenet Alderny északi részén, egy kísérteties ház közelében, a magas és sziklás partoldal tetején játszódott. Boris már ott álldogált, és egy pisztollyal próbált zsonglőrködni. Én szintén a pisztolyommal a kezemben mentem oda hozzá.
 - Nos? - kérdeztem feszülten.
 - Mit vársz, jamaicaiak. Maximum fél órát késnek. Minimum tíz percet. Ez bevett szokás.
 - Mit érnek vele?
 - Először is azok, akik most kötnek először velük üzletet nincsenek erre felkészülve, és idegesebben állnak neki az üzletnek. Könnyebben hibáznak. Másodszor, akik ismerik őket, azok úgy érzik, hogy nem ők, hanem a jamaicai fegyverkereskedők vagy dílerek diktálnak, mert nyugodtan késnek el. Harmadszor, természetesen felmérik a terepet. Gondolom itt körbejárják a lenti partot, aztán a házat, végül hagynak két őrt az utcán is. És csak aztán jönnek majd ide úgy hárman.
 - Hány emberre számíthatunk?
 - Nos mondjuk, hogy hat. Vagy is egy Huntley Sport és egy Voodoo. Ebből felteszem alig les zolyan, akinek pisztolynál jobb fegyvere van.
 - De nekünk sincs.
 - Mi az, hogy nincs?! Vladimir! Itt állsz két fegyverrel teli konténer előtt. Most szépen zsebreteszed a pisztolyt, és felkapod azt az AK -t.
 Tettem, amit mondott. Ehhez ő értett, én nem. Tehát egy helyben álldogáltunk, mikor megjelentek a jamaicai kereskedők. Összesen hárman jöttek elénk, de egy embert láttam a ház oldala mellett. Most jön egy érdektelen, húsz perces üzlet.
  Persze én nem tartozom a szerencsés emberek közé, ahogy Boris sem, így a jamaicai valami véletlen elszólás miatt kissé felhúzták magukat. Ha jól emlékszem Boris volt a hibás, amikor mintegy mellékesen megjegyezte, hogy "Akkor nyaljátok ki, jamaicai majmok!". Ezt kissé nagy hangerővel, és egy pisztollyal is megtoldotta, amivel máris lelőtte a három meglepett jamaicait. Azok a jamaicaiak, akik felhúzták magukat azonban nem hárman, hanem legalább harmincan voltak. na jó, legfeljebb ha nyolcan. De én igencsak soknak éreztem már ezt is. Ki hibáztathat. én egy láda mögött kucorgok egy AK -val lövöldözve, mellettem Boris két pisztollyal osztja az ólmot, míg a másik oldalon az ellenfél kereskedői lövöldöznek. Hihetetlen, hogy pár perc alatt mennyi lövedéket el lehet pazarolni. Mi is így jártunk. Amikor kifogyott a töltényem a gépkarabélyból, még elővehettem a Glockot, viszont mikor már az is kifogyott, akkor nem nagyon volt esélyem mást tenni, mint elővenni az egyetlen tárgyat, amitől segítséget remélhettem. A telefonomat.
  Rögtön felhívtam az első alkalmas embert, aki segíthetett nekem. Izgatottan figyeltem a telefon csengését, majd mikor felharsant, hogy "Ivan Dolohov nem elérhető. Ne hagyj üzenetet." nagyot káromkodtam. Persze volt még esély. A következő sem volt nagyon sikeres, és ismét ki kellett aknáznom a káromkodáskészleteimet. "Itt Theodor Mape. Hívj máskor, vagy hagyj üzenetet, esetleg hagyj békén. Vége." Ez már tényleg egy vicc volt. Boris, a fene tudja, hogy hogyan, még mindig tudott lőni a pisztolyaiból, pedig legalább annyit lőtt, mint én. Ekkor bevillant elém egy név. Mr. Klein... Hát, végül is, miért ne?
 - Halló?
 - Üdv, Mr. Klein. Vladimir vagyok. Tudna szívességből segíteni?
 - Be fogom vasalni rajtad.
 - Csak jöjjön. Alderny North, kísértetház, a ke...
 - Várj, nem hallom rendesen, valahol lövöldöznek a közelben.
 Megdermedtem. Amennyit tudtam, hogy Mr. Klein valahol errefelé lakik. Tényleg, hol is? Mintha Alderny North -ot mondott volna. Akkor talán. Miért ne, illik a jelleméhez a ház.
 - Mr. klein, lőjjön ki a part felé az ablakon.
BANG!
 - Nem egy gyalogsági üteggel!
 - Ó, ez csak a biztonsági rakétapisztolyom volt. Szóval ti lőttök itt? Kell a segítség, mi?
 - Kéne.
 Hogy mi történt ezután? Én nem értem volna oda a konténerhez új fegyverért, Boris lőszere elfogyott volna, és a jamaicai kereskedők megölnek minket. Esetleg a rendőrök kapnak el bennünket, ami hosszútávon ugyanazt jelenti. De így, hogy a kísértetház gazdája tőlünk mindössze hat méternyire volt, és képes volt megölni az összes jamaicait, majd elrejteni őket egy hajóban, végül sikerült felpakolnia a konténereinket egy kamionra, nos ez csak szerencse volt. Talán szerencsésebb is voltam, mint gondoltam. Mr. Klein egyik barátja is megjelent, és segített nekünk felpakolni a konténereket. Végül, nem tudom, hogy miért, de odajött hozzám.
 - Hé, jó harcos vagy?
 - Meglehet.
 - Itt a számom, ha kell nekem valami, hívlak. Jól fizetek.
 Csak eltettem a számot, meg sem néztem, és hazáig vezettem. Boris csöndben ült mellettem akkor is, amikor lepakoltuk a lerakatban a konténereket, és akkor is, amikor megérkeztünk haza. Csak mikor a vacsorával végeztünk, és ő elkezdett tévézni, akkor néztem meg a névjegyet.
 Phil Bell, Alderny Docks B iroda. Telefonszám: 127-555-0147
 Itt változott meg az életem.