Két nappal ezután történt, hogy Mikhail újból feladatot adott. Már kissé másként tekintett rám, de azt nem mondanám, hogy a legjobb emberének tartott. De mindegy is volt. én tudtam, hogy a második embere vagyok, és nem is a legrosszabb a harcban.
 Ez a megbízás nem volt olyan nehéz, mint az előző, de alaposan kimerítette az autóvezetői-tehetségemet. Persze akkor még nem voltam jó sofőr, ma már más a helyzet, de akkor még alig használtam autót. Mikhail barátját, Dimitrit kellett elfuvaroznom. Tehát:
 Dimitri nem volt magasabb nálam, és fiatalabb is volt. Már ekkor is szemüveget viselt, kissé görnyedten járt és nem volt az a megnyerő fizikumú férfiú sem. Öltönyt viselt, alatta pedig golyóálló mellényt. Már ekkor is volt benne egy kis paranoia.
Először csak köszönt, de nem szólt semmit, viszont mikor elindultunk egy kicsit megoldódott a nyelve. Bár csak annyit mondott, hogy vigyem el a Homebrew Cafe elé és várjam meg ott a kocsival, de készenlétben, hátha segítség kell. Adott is egy kis pénzt, hogy az első sportboltban vegyek egy baseball ütőt. Meg is vettem az ütőt, majd elvittem a kávézó elé. Kint vártam, eközben az ütőt nézegettem. Barna volt, fából készült, és az USA zászlója díszítette. Dimitri jött is ki a kávézóból, és szólt, hogy végre megvan az ingatlan. Kérdezgettem, hogy milyen ingatlan, de erre ő csak annyit volt hajlandó válaszolni, hogy kell legális üzlet, illetve, hogy kell egy főhadiszállás is.
 Ezután a következő célpont egy kisebb étterem volt Dukesban. Dimitri egy sarokkal arrébb kiszállított, és szólt, hogy lassan gyalogoljak az étterem elé. Az ütőm ott lesz letámasztva az ajtó mellett. Ő ült a volán mögé, mintha egyedül lenne, és odahajtott az étteremhez. Kiszállt, majd be is ment. Addigra én már majdnem ott voltam. Bentről kiabálás hallatszott, majd Dimitri éles hangja:
 - Vlad! Segíts!
 - Megyek, főnök!
 Felmarkoltam az ütőt, és berontottam. Érdekes kép villant elém: Dimitri egy fölborított asztal mögött áll, kezében egy széklábbal védekezik, miközben két férfi, az egyiknél egy törött üveg, a másiknál kés, próbálja elérni. A harmadik férfi a fal mellett osont Dimitri felé. Miután felmértem a helyzetet akcióba lendültem: Az elsőt, akinél üveg volt lecsaptam. Egyszerűen nyakon vágtam az ütővel. A második felém fordult, de amikor rávágtam a kést tartó kezére elejtette a fegyvert, de én ezután hasba szúrtam az ütővel. A férfi vinnyogva elesett. Felkaptam a kést, és Dimitri felé néztem. ő éppen a széklábat verte darabokra a harmadik férfi fején. Tehát ő is levert egyet. Remek. Dimitri észrevette, hogy ő t nézem, és oroszul rám üvöltött:
 - Mit állsz ott? Hozd a pénzt a kasszából.
 - Hozom már, hozom - szóltam vissza szintén orosz nyelven.
 Elhoztam a kasszában található összes pénzt, majd Dimitrivel együtt leléptünk a helyszínről. Mikhail már idegeskedett miattunk. mikor Dimitri megérkezett félrevonultak, és elkezdtek diskurálni. Én addig a hallban várakoztam. Mikhail végül kijött, és megölelt.
 - Köszönöm, hogy megmentetted a legjobb barátomat. Hálából elengedem a tartozásaidat, és megtarthatod a pénz harmadát is, amit ott szereztetek.
 Nem bírtam eléggé hálálkodni. már az, hogy elengedte a nagyjából kétezer dolláros adósságom is sok volt, de az, hogy még a bevétel harmadát, ami itt majdnem ezer dollár volt, is megkaptam; ez több volt, mint vártam.
 És bár elhatároztam, hogy én soha senkinek sem engedem el a tartozását, azért a lelkem mélyén tudtam, hogy szívességet elfogadok helyette én is.